2013. november 29., péntek

15.~Szeretlek te hülye !~



-Te hülye vagy - rázta a fejét , majd elém lépett . Meglepődötten meredtem rá, mire haloványan elmosolyodott- Szeretlek, oké ?

Kissé megdöbbentem néztem bele a kék szemekbe , melyek most fájdalmasan csillogtak. Arcáról lassan alább hagyott a mosolygás, de ugyan olyan őszinteséggel nézett rám. Úgy éreztem nekem is ezt kéne tennem, őszintén elmondani mi folyik körülöttem, mért nem maradhatok...de féltem. Féltem, mert tudtam ,hogy elítél majd, tudtam, hogy nem fogja elhinni , őrültnek fog hinni. Így haloványan elmosolyodtam, majd lábujjhegyre emelkedve puszit nyomtam homlokára.

-Nem szabad - mondtam ki keserűen - Ne nehezítsd meg kérlek. Jobb mindenkinek ha elmegyek...

-Nekem nem jobb fogd már fel ! - mordult rám dühösen, mire tettem egy lépést hátra.

-Fogalmad sincs mekkora kárt okoztam - ráztam a fejem - nem akarok még ennél is nagyobbat ! Elmegyek !

Megfogtam bőröndömet, majd felállítottam a földről. Niall ledermedten figyelte, ahogy idegességem nem leplezve visszadobáltam belé a ruhákat. A cipzár most könnyen húzódott be, mintha tudta volna, most nem jó az idegeimmel játszani. Elszánt voltam, ugyanakkor dühös és kétségbeesett.Nem maradt már senkim, Mia biztosan elpártol mellőlem, ha megtudja mit tettem. Egyedül leszek, Niallon kívül tényleg nincs senkim...

-Megsem hallgatsz ! - szólalt meg hirtelen a szőke fiú, majd idegesen folytatta - Elhiszem, hogy valami furcsa , idétlen dolog miatt ártasz nekem, elhiszem, hogy bajt okozol , hogy az én érdekemben akarsz elmenni. De ez az én döntésem is, hogy vállalom-e azt a nagy bajt vagy sem ! És nem érdekel semmilyen hülye kitaláció, azt sem ha miután elmész beállít két csuklyás ürge, és az életem kérik ! Azt akarom, hogy maradj legalább addig, amíg tudsz, nem hagyom, hogy elmenj. Ha kell odakötözlek az ágyhoz is !

Ledermedten meredtem a fiúra, kinek elszántságát látva tényleg elhittem, hogy képes akár az ágyhoz is odakötözni. Tiltakozni akartam , rázni a fejem, ellentmondani. Kiabálni, is elérni, hogy elengedjen ,mert úgy a legjobb mindenkinek...de mégsem tettem. Kezeim nem mozdultak , arcomra ráfagyott a döbbenet. Csak guggoltam a bőröndöt szorongatva, vártam mikor szedem össze minden erőm, hogy ellenszegüljek. De az erőm cserbenhagyott...Bekellett látnom, nem tudok mit tenni. Túlságosan fáj elveszteni, pedig ez elkerűlhetetlen volt pontosan tudtam ,mégsem készültem fel rá soha.
Ajkaim alig észrevehetően gördültek feljebb , szemeimbe könnyek gyűltek. Felálltam, majd futva a fiú nyakába vetettem magam. Szorosan öleltem át nyakát, kezei gyengéden ölelték át derekam. Könnyeim utat törtek , majd végigfolytak arcomon. Nem ellenkeztem, nem töröltem le , inkább hagytam hagy tegyék dolgukat... mert most nem fájdalmamban sírtam.

-Szeretlek te hülye - motyogta hajamba.

-Én is szeretlek - öleltem rendíthetetlenül, nem akartam elengedni.

Óvatosan tolt el magától, majd elmosolyodott. Ujjával  letörölte könnyeimet , majd eltűrte hajam, mely már egy ideje elhomályosította látásom. Mosolyogva hajoltam közelebb , ajkaim mohón kaptak övéi után, kezemmel hajába túrva húztam magamhoz közelebb. Elmosolyodott, mire az én ajkaim is felfelé görbültek. Kezeit szorosan derekam köré fonta , úgy ölelt, mintha most tehetné meg utoljára. Minden érzésem próbáltam átadni, a fájdalmat , a tehetetlenséget, a szenvedélyt és a szerelmet, melyhez foghatót még sosem éreztem. Ajkai édesen ízlelgették enyémeket , kezei fenekemre vándoroltak. Lábam dereka köré fontam , így már csak ő tartotta könnyű súlyomat. Éreztem a testéből áradó hőt , szemei pajkosan csillantak meg ,lassan indult meg az ágy felé, majd óvatosan letett rá. Fölém tornyosulva esett újra ajkaimnak , lábaimat még mindig dereka köré fonva húzódtam hozzá közelebb. Szívem hevesen vert, mint még talán soha, és ebben a pillanatban teljesen elfelejtettem ki is vagyok valójában...


Fáradtan fordultam át a másik oldalamra, mire szerencsésen egy testnek ütköztem. Ijedten nyitottam ki szemeimet, mire Niall meglepődött arcával találtam szembe magam.Pár percig farkasszemet néztünk, majd a fiú halkan felnevetett.

-Bocsi - csúsztam volna vissza az én tér felemre, de megragadott, és szorosan magához húzott.

-Nem mész sehova - duruzsolta a fülembe, mire jóleső borzongás futott végig karomon.

Ezt Niall is észrevette, és elégedett mosollyal nyugtázta, mit vált ki belőlem. Mosolyogva fúrtam arcom vállába , miközben beszívtam férfias illatát. Leírhatatlan érzések kavarogtak bennem, a hasamban folyamatosan repkedtek a pillangók, mely kezdett nagyon idegesíteni. Nem gondolkodtam míg vele voltam, egyszerűen csak élvezni akartam minden vele töltött pillanatot. Nem rágódtam a jövőn, a döntéseken, melyeket még meg kell hoznom, sem a sorsomon. Csak magamat adtam és éltem a pillanatnak, mely nem sokszor adódott életem során.

-Akkor áll még a kori ? - kérdezte lágy hangon.

-Sosem korcsolyáztam még - ismertem el szégyenlősen.

-Megtanítalak , nem lesz baj - nyugtatott meg, miközben végigsimított karomon.

-Tudom - nevettem fel halkan, majd tekintetem feljebb emeltem.

Mélyen néztem csillogó szemeit, és azt hiszem elvesztem kékségükben. Szőke haja kuszán állt ide oda, arca nyúzott volt, mégis olyan életerő és vidámság áradt belőle. Még ilyenkor is tökéletes volt...
Kicsit feljebb csúsztam , majd forró csókot nyomtam ajkaira. Épp húzódtam volna el, de nem engedte. Szorosan ölelte derekam , mire felnevettem.

-Jól van elengedhetsz - mosolyogtam, mire halkan felnevetett.

-Szeretnéd mi ? - kérdezte pajkosan, majd ajkait enyémeknek nyomta.

Gondolkodás nélkül csókoltam vissza, kezeimet mellkasán pihentettem. Hirtelen sokat sejtető mosoly ült ki arcára, majd hirtelen hátamra fordított és fölém tornyosulva nyakam kezdte puszikkal behinteni. Nevetve próbáltam lelökni magamról, mire újabb módszerhez folyamodott. Nemsokára már  fulladozva a nevetéstől próbáltam elhárítani , hogy tovább csikizzen, de úgy tűnt eredménytelenül.

-Niall, fejezd be ! - nevettem, de a fiú úgy tett mintha nem is hallotta volna -Komolyan mondtam !

Végre elengedett, majd nehezen ugyan de le is mászott rólam.  Megragadtam a párnám, majd nevetve a fejéhez vágtam , melyet hitetlenül vett tudomásul. Felültem az ágyon , majd beletúrtam valószínűleg égnek álló , sötét hajzuhatagomba. Úgy gondoltam ideje lenne felkelnem és rendbe szednem magam, ahogyan Niallnak is, így nagyot sóhajtva rávettem magam, hogy végre kibújjak a takaró melegéből, ám úgy tűnt a mellettem álmosan elterülő fiú ezt nem így gondolja.

-Hova , hova ? - kérdezte rekedtes hangján , miközben ajkait egy nagy ásítás hagyta el.

-Lezuhanyzok - jelentettem ki, és épp léptem is volna le a hideg parkettára, ám visszarántott.

Mosolyogva terültem el újra az ágyon, és hagytam, hagy öleljen át izmos karjaival. Nem mondta ki hogy szeret , hogy nem akar elveszíteni, még is tudtam. Minden egyes mozdulatával , és rezzenésével ezt sugározta , ahogy átölelt, megcsókolt, vagy egyszerűen csak hozzámért, szívem hevesebben vert, karom libabőrös lett, és én nem értettem mi történik velem.

-Itt akarsz hagyni ? - játszotta a sértettet, miközben ügyelt rá, nehogy szabadulni tudjak öleléséből. Nem mintha annyira harcoltam volna ellene...

-Hogy tanítasz meg korcsolyázni, ha nem indulunk el ?- érveltem szerintem egész meggyőzően.

-Emiatt egy percig se aggódj - nyomott puszit homlokomra, majd elengedett.

Mosolyogva engedtem el karját, melyet eddig oly bőszen szorongattam, majd kikecmeregtem az ágyból. Felkapkodtam ruháimat a földről, majd amilyen gyorsan csak tudtam a fürdőbe sliccoltam. A forró víz kényeztetően folyt végig testemen, miközben gyorsan próbáltam megmosakodni. Kezembe nyomtam a sampont, majd finoman beledörzsöltem hajamba. Miután leöblítettem , úgy döntöttem nem pazarolom tovább a vizet, így kiléptem a kabinból, majd törölközőbe bugyoláltan kiléptem a helyiségből. Niall édesen szuszogott továbbra is az ágyban, úgy tűnt kiélvezi minden percét annak, hogy szabadnapjuk van. Magamra kaptam fekete farmerem, és egy hosszú ujjú , bő fehér pólót. Kedvenc kisautós papucsomban siettem vissza a fürdőbe , ahol hipergyorsasággal megszárítottam hajam, ami így hullámosan omlott vállamra.

-Niall kellj fel - álltam meg az ágy szélénél  , mivel feltűnt, hogy az említett fiú még mindig lustálkodik.

-Inkább te gyere ide - mosolyodott el , mire határozottan megráztam a fejem.

-Ha csinálok reggelit hajlandó vagy lezuhanyozni ? - folyamodtam végső módszeremhez , mire a fiú szeme felcsillant.

Szinte kipattant az ágyból, és mire észbekaptam már be is csukta maga után a fürdő ajtaját. Fejemet ingatva nevettem fel, majd megindultam a konyhába. Érdeklődve kukkantottam be a hűtőbe és , mint azt megszokhattam, dugig volt étellel. Mivel jobb ötletem nem támadt hirtelenjében, úgy gondoltam talán Niall is beéri a szendviccsel , ezért neki is láttam elkészítésének. Magamnak egyet szántam, ám ismertem már annyira a fiút, hogy tudjam, neki 2 dugigpakolt szendvics sem elég , így még javában gyártottam az ételt, mikor Niall megjelent az ajtóban.

-Angyal vagy - lépett mögém, kezeit szorosan összefonta derekamon.

Mosolyogva fejeztem be a reggeli készítését, mire Niall rögtön el is vette az egyiket, majd egy tányérral letelepedett az asztalhoz. Én is helyet foglaltam mellette, majd nekiláttam reggelim elfogyasztásának. Ahhoz képest, hogy én mennyit szenvedtem az elkészítésével, Niall pár perc alatt megette mind a 3 szendvicsét. A tányérokat a mosogatóba helyeztem, majd követtem a fiút, aki az előszobába indult.

-Mehetünk ? - kérdezte aranyos mosollyal arcán.

Beleegyezésem azzal jeleztem, hogy magamra kaptam kötött pulcsim, majd fekete csizmám. Niall hamarabb elkészült, mivel sapkám felvétele kisebb gondot okozott frissen mosott hajam miatt. A fiú kinyitotta az ajtót, majd illedelmesen előreengedett. Arcom hűvös téli szél csapta meg, nyakam idétlenül húztam be, elrejtve ajkaimat sálamba. Niall bezárta az ajtót, majd mellém lépett, kezeinket összekulcsolva indult meg a kocsi felé. Mosolyom már már idétlenül virított arcomon, kezdett idegesíteni . Ennek gondolatára halk nevetés hagyta el ajkaimat, mire Niall is elmosolyodott, bár szerintem ő sem tudta min. A kocsi szélsebesen suhant London forgalmas utcáin, elmélyülten figyeltem az égőkkel díszített házakat , és fákat. Az udvarokról hóemberek mosolyogtak vissza rám , kisgyermekek szaladgáltak és hógolyóztak. Eszembe jutott a délután, mikor végre én is elfelejthettem gondjaim, mikor végre újra kisgyermek lehettem. Elmémbe férkőztek az emlékek, a kisfiú mosolygós szeplős arca, a hógolyók, a csaták, az esések. A nevetések, melyek talán még sosem hagyták el ennyire önfeledten ajkaimat. Az ígéret, melyet a kisfiúnak tettem, miszerint még visszajövök...azóta sem tettem meg, és talán a szíve legmélyén a kisfiú is sejti, hogy mi már nem fogunk találkozni.

-Minden rendben ? - fordult egy pillanatra felém Niall, majd tekintetét gyorsan visszaszegezte az útra.

-Persze - mosolyodtam el halványan, majd újra az ablaknak döntöttem arcom.

A házak tetejét fehér hó födte , a parkokban vígan játszadoztak a gyerekek, és olykor felnőtteket is megpillanthattam. Mindenki boldog volt, önfeledten szórakozott. Úgy éreztem egy álomba csöppentem, hisz nem lehet minden ennyire tökéletes. Ez a valóság, és nem egy film, itt nincs minden rendben, nem minden nap ébredünk mosolyogva. Idétlenül csíptem meg magam, de nem..nem álmodtam. Ajkaim felfelé görbültek, pillantásom a fiúra esett, aki ezt észrevehette, mert tekintetét felém kapta. Elmosolyodott, majd lassítani kezdett. Tekintetem az utcára kaptam, mire egy parkolót pillantottam meg, ám a várt tömeg elmaradt. Egyetlen egy kocsi sem szúrta szemem , a fehér épület, mely előtt leparkoltunk úgy tűnt egyedül árválkodik.

-Hogy, hogy nincs itt senki ? - adtam hangot értetlenkedésemnek.

-Mivel elintéztem - állította le a motort, majd mosolyogva felém nézett - Az egész pályát kibéreltem, így senki sem fog kinevetni, ha elesel.

-Könnyű a kisebbet bántani - emeltem fel a hangom megjátszott sértetséggel .

Niall elmosolyodott,majd közelebb hajolva puszit nyomott ajkaimra. Izgatottan szálltam ki a kocsiból, már a tudat, miszerint itt vagyok is boldogsággal töltött el. Elindultam a fiú oldalán a bejárat felé, miközben próbáltam nem elesni a nagy hóban. Beérve jólesően sóhajtottam fel, a meleg azonnal átjárta testem. Niall a pénztárhoz sietett, majd beszédbe elenyedett az eladóval. Addig én izgatottan pillantottam be az üvegajtón, ami mögül rálátásom nyílt a szabadtéri pályára. Örömömben majdnem ugrottam egyet, de mivel mások is voltak a helyiségben jobbnak láttam nem leégetni Niallt, így inkább csak magamban ujjongtam.

-Jössz Noah ? - szólított meg Niall, mire mosolyogva elébesiettem.

A fiú kinyitotta nekem az ajtót, ami egy hosszú folyosóra nyílt. Mivel fogalmam sem volt merre kéne menni előreengedtem a fiút, aki készségesen indult meg előre. A 4. ajtónál azonban megtorpant, majd a kulcsot, melyet eddig kezében dobált a zárba illesztette, mely halkan engedelmeskedett. Követtem őt az öltözőbe, ahol székek , fogasok és szekrények sorakoztak. Niall az egyik szekrényhez lépett , majd kérdőn fordult felém.

-Hányas lábad van ? - kérdezte, miközben kezével már keresgélni is kezdett a sok korcsolya között.

-Hányas lábam van ? - kérdeztem vissza, majd zavartan felemeltem lábam, és megnéztem csizmám alját - 37.

-Megkellet nézned a cipőd ? - mosolyodott el, majd előkeresett nekem egy 37-es méretű korcsolyát.

-Nem tudtam fejből - motyogtam zavartan, miközben elvettem tőle a korcsolyát.

Niall letelepedett mellém a padra, majd cipőjét kezdte leszedni lábáról. Követtem példáját, majd kíváncsian lestem, hogy is kell becsatolni a korit, mivel jelen pillanatban fogalmam sem volt róla. Mikor nagy nehézségek árán nekem is sikerült rendesen felvennem a lábbelit, Niall a szekrénybe zárta cipőinket, majd segítőkészen felém nyújtotta karját.

-Köszönöm - motyogtam hálásan, miközben megpróbáltam felállni.

Azt hittem ennél nem lesz nehezebb  a jégen , és pár perc múlva, majd mint egy profi korcsolyázó siklok majd...igen, gondoltam én! Csakhogy , mint azt Niall gonoszul megjósolta , ügyetlenül csetlettem botlottam, megállnom is komoly gondot okozott. Míg én egyensúlyom megtartásával bajlódtam, Niall jót szórakozott rajtam. Ő biztosan mozgott a jégen , ide oda cikázott, még hátrafelé is ment neki, ezzel szemben én megállni nem tudtam.

-Azt mondtad segítesz ! - emlékeztettem kétségbeesve, féltem, hogyha nagyot esek az fájni fog.

-Itt vagyok , nyugi - siklott mellém, ám szája szegletén ott bujkált a mosoly, mely elárulta, hogy még mindig jót szórakozik rajtam.

Megkönnyebűlten kapaszkodtam belé, rögtön biztonságba éreztem magam erős karjaiban. Lassan indultunk el , és míg Niall kedvesen oktatta, hogyan is kéne haladnom, én erősen koncentrálva figyeltem szavait. Nem mondanám, hogy hamar, de 1 óra múlva már segítség nélkül siklottam én is a fiú mellett. Azért nekem még nem ment a hátrafelé siklás, de dolgoztam rajta.

-Azért óvatosan - mosolygott rám, mikor látta, hogy túlságosan is begyorsítottam.

-Mért , kezdek végre belejönni -mosolyogtam rendíthetetlenül.

2013. november 19., kedd

14.~Nincs kiút~


A takaró szélével szórakozva ücsörögtem a fotelban, nem igazán kötött le a film. Azonban míg én és Zayn szét untuk magunkat , Liam a telefonjával babrált , Louis pedig teljesen beleélte magát. Izgatottan figyelte a film minden egyes képkockáját , néha még fel is nevetett, az amúgy elvileg ijesztő filmen. Számomra ez olyan volt , mint kisgyermeknek az esti mese, a pokolban nőttem fel, ez a film egy vicc ahhoz képest miket éltem át, ám evvel nem dicsekedtem. Niallt azonban úgy tűnt kissé váratlanul érik az egyes részek, néha elborzalt , testén sokszor futott át a hideg. Ilyenkor elmosolyodtam, és óvatosan lábammal oldalba böktem a fotel előtt ücsörgő fiút .
Épp most is erre készültem, ugyanis Niall ijedten húzta be a nyakát, egy Louis számára azonban felettébb vicces részen. Óvatosan böktem meg a fiút, aki úgy tűnt ezt megelégelte, mert elkapta a lábam , és nem is engedte el . Halkan nevettem fel, majd megpróbáltam visszahúzni lábam, ám úgy tűnt nem engedi. Végül beletörődtem , és inkább lecsúsztam mellé a földre. Szorosan bújtam karjaiba, védelmezően karolt át .
A film a vége felé közeledett , Zayn unottan nyúlt telefonja után , szinte csak Louis és Niall figyelte a tv-t. Fejem Niall mellkasán pihentetve meredtem ki az ablakon. Az utca sötét volt , a lámpa fényében megcsillantak a szállingózó hópelyhek . Tekintetem végigjárattam a szobán, a fiúkon, majd megállapodtam Niallon. Szőke haja kuszán lógott szemébe , arcán hatalmas mosollyal nézett rám. Szemében mintha ezernyi csillag tükröződött volna . Csendesen hajtottam le a fejem , nem tudtam a szemébe nézni a hírtelen rámtörő bűntudattól. Undorodtam magamtól , nem akartam becsapni, nem akartam neki soha ártani, mégis, minden egyes mozdulatommal ezt teszem. Ártok neki...
Elengedtem, majd óvatosan feltápászkodtam. Niall felhúzott szemöldökkel figyelte, épp átszerettem volna lépni, de megragadta a kezem.

-Mi a baj ? - kérdezte aggódva.

-Semmi - ráztam a fejem - Csak levegőzök egy kicsit.

Szorítása gyengült csuklómon, majd elengedett, de szemében ott csillogott a kétely. Gyorsan hagytam el a nappalit , majd az előszobába siettem. Felkaptam csizmám, majd leakasztottam kabátom és a terasz felé vettem az irányt. Ahogy kiléptem a kertbe elhalkult a benti film moraja. Összehúztam kabátom, majd nekidőltem a falnak. Csend vett körül, csak az autók halk moraja és kutyák ugatása hallatszott a távolból. A sötétség körbeölelt, beszőtte elmém. Menekülni akartam, futni messzebb és messzebb az engem tépdeső démonoktól , melyek kezdték felégetni testem. Sosem éreztem még efféle fájdalmat , mert talán sosem szerettem. Tehetetlen voltam és dühös és ez talán a legrosszabb párosítás.
Lehunytam szemeimet , erősen kellett koncentrálnom, nehogy pár kósza könnycsepp elárulja mit érzek. Nem akartam, hogy bárki lássa, hogy belül kezdek egyre tönkremenni, mintha két fal nyomna folyamatosan összébb és összébb. Nem érdekelt , hogy velem mi történik majd, mert azt már úgysem tudom elkerülni. Csak az járt a fejemben, hogy Niallal mi lesz ? Ha bármi bántódása esik , azt soha, de soha nem fogom megbocsátani magamnak.

-Nem maradhatok - suttogtam erőtlenül .

Eddig túl önző voltam, csakis magamra gondoltam, csakis az én javaimat néztem, nem tehetem meg ezt vele. Nem lehetek önző, mindenkinek az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Elfelejtenek és mindenkinek jó lesz, az meg már nem lényeges velem mi lesz.

-Hát te ? - érkezett felém egy meglepődött hang, mire ijedten kaptam oda a fejem.

Zayn közeledett felém , értetlenül nézett végig rajtam. Gyorsan rendeztem vonásaimat, ám a kaparó érzés továbbra is ott maradt torkomban. Nagyot szívtam a friss levegőbe , majd szaggatottan fújtam ki...életemben először nem tudtam leplezni érzéseimet.

-Én csak kijöttem egy kicsit levegőzni - mondtam rekedtes hangon.

Zayn nekidőlt a falnak, majd rágyújtott egy cigire. Nagyot szívott a káros anyagba , ami füstként távozott ajkai közül. Elmélyülten figyeltem ahogy az ég felé száll, majd szertefoszlik és keveredik a levegővel.

-Nem jó, hogyha visszatartod az érzéseidet , csak tönkretesznek -nézett rám komolyan, és mintha kicsit megnyílt volna előttem.

-Egész életemben visszatartottam , sosem volt alkalmam kimutatni - suttogtam, nem érdekelt már semmi, csak megakartam szabadulni minden érzéstől.

-Akkor sem megoldás - rántott vállat, majd ellökte magát a faltól.

Csendesen meredtem magam elé , néha megcsapott a cigi illatát, de ezenkívül nem sokat érzékeltem. Megakartam állítani az időt csak egy percre, hogy átgondolhassam mit rontottam el ennyire, hogy most itt tartok. Nem akartam mást, csak egy kis indokot arra, mért születtem annak aki vagyok, egy kis jelet , hogy tudjam mért...semmi mást. És mintha csak meghallotta volna valaki kérésem , kaptam 60 másodpercet. Szemeim előtt sötétedni kezdett minden, nem érzékeltem mi történik.  Azt vártam, hogy testem köddé foszlik, feledésbe merül , de nem történt semmi. Halk sikítás hatolt fülembe, egyre közelebbről és közelebbről szólt. Keserves, kétségbeesett, dühödt ordítás volt , mintha valaki a falat verte volna eredménytelenül...nem volt kiút. Egy labirintus volt, tele zsákutcákkal és akadályokkal , véget nem érő folyosókkal. Egy lány feküdt a földön, hangja víszhangot vert a csupasz falakon. Tehetetlenül kereste a kiutat , mindhiába.
Lassan jutott el tudatomig, hogy magamat látom. Sikításom felerősödött végigjárta testem, én pedig menekülni akartam, de nem engedett. Körbefont , behálózott, összetört...

-Noah - szólított meg valaki, mire kinyitottam a szemeimet.

Ijedten néztem körbe, még mindig a fal mellett álltam, Zayn aggodalmasan szorongatta karom. Szívem hevesen vert , csuklómon éreztem, hogy lüktet a tetoválás.

-Minden rendben ? - kérdezte.

-Nincs semmi rendben - suttogtam megtörten.

-Jobb lenne , ha bemennél, segítsek ? - ajánlotta fel, de hevesen megráztam a fejem.

-Nem , most jobb ha nem megyek be - fújtam ki a levegőt - Sajnálom , nem akartalak megijeszteni.

Zayn megrázta a fejét , majd elengedett. Fürkészve figyelte arcom , azonban én már máshol jártam. Holnap elmegyek , hajnalban...így lesz a legjobb .

-Tudod - hívott vissza a fiú hangja, mire ránéztem - Mióta apa meghalt, szinte senkivel sem beszéltem erről, sőt szinte alig beszélgettem valakivel. De mikor a múltkor beszélgettünk furcsa érzésem volt. Te más vagy.

-Ezt hogy érted ? - nyeltem nagyot.

-Úgy éreztem ismerlek - túrt bele zavartan dús hajába - Hogy ismernelek kéne.

Csendben néztem végig a fiún, barna szemeiben furcsa kételyek csillantak.

-Lehet ismersz - mosolyodtam el , mert meguntam depressziós önmagam.

Hajnalban elmegyek, most már ezt senki sem akadályozhatja meg, de kiélvezem még ezt a pár órát. Zayn viszonozta gesztusom , majd újra a falnak támaszkodott.

-Tényleg más vagy, mint a többi lány - húzta össze szemöldökét - Niall szerencsés , de ezt ő is tudja.


Megeresztettem a csapot, majd alátartottam a poharam. Nagyokat kortyoltam a hideg vízbe, hamar kiürítettem poharam tartalmát. A fiúk már elmentek , este 10 fele járt. A poharat a mosogatóba helyeztem , majd megfordultam. Niall a pultnál álló széken ült , épp a sajtos szendvicsét fogyasztotta el. Elmosolyodtam, majd megindultam az éppen ivó fiú felé. Előtte lecövekeltem, amit szerencsémre észrevett és felém fordult. Mosolyogva közelebb húzott magához , derekam lábai közé zárta.

-Biztos minden rendben ? - kérdezte, eltűrve szememből egyik tincsem.

-Persze - sóhajtottam .

-Noah - emelte fel hangját.

-Minden rendben - erősítettem meg, mire halványan elmosolyodott.

-Akkor jó.

Közelebb hajoltam, ajkaink szenvedélyesen értek össze. Kezemmel hajába túrtam , még közelebb húzva magamhoz. Ajkai édesen ízlelgették enyémeket , kezével hátam simogatta. Óráknak tűnő másodpercek után csókunkat a levegő hiány szakított meg. Mosolyogva húzódtam el, kezemmel combjára támaszkodtam.

-Holnapra szabadnapot kaptunk - jutott eszébe - Arra gondoltam elmehetnénk korcsolyázni.

Arcomról lefagyott a mosoly , keserűen fordítottam el a tekintetem, nem volt szívem közölni vele, hogy elmegyek. Túlságosan fájt őt itt hagyni, de nem tehetek mást.

-Mi a baj ? Mehetünk máshova is - nyúlt állam alá, kényszerítve, hogy szemébe nézzek.

-Niall én... - suttogtam.

-Figyelj - szakított félbe- A film óta nagyon fura vagy, mond el mi bánt, kérlek !

-Én nem...-kezdtem , de elcsuklott a hangom - Holnap el kell mennem !

Niall megrökönyödött, értetlenül nézett rám.

-Miről beszélsz ? - kérdezte aggódva.

-Sajnálom , de nem maradhatok - suttogtam.

Niall elengedett , mire tettem is egy lépést hátra. Idegesen pattant fel a székről .

-Mért ne maradhatnál ? - kérdezte felemelve hangját - Annyiszor mondtad már ezeket , miért nem mondasz el nekem semmit ?

-Én...nem tehetem értsd már meg ! - fakadtam ki - Azt hiszed nem mondanám el ?

-Nem sok esélyt látok rá - mordult rám.

-Sajnálom... - suttogtam - De nem maradhatok, már eldöntöttem ! Túl sokat ártottam már így is ...

Niall tehetetlenül túrt bele hajába , ám szemében düh csillant. Sosem láttam még ilyennek, és talán jobb is lett volna, ha nem látom.

-Fejezd már be komolyan ! Folyamatosan azt hajtogatod, hogy bajt okozol , ártasz nekem ! Ugyan mivel ? - emelte meg hangját.

-Nem akarom , hogy miattam neked legyen bajod értsd meg - léptem közelebb, ám látva dühöt a tekintetében inkább visszaléptem.

-Elegem van a sok hülyeségedből ! - fakadt ki , mire megrökönyödve meredtem rá.

-Ha fele akkora hülyeség lenne, mint igazából nem emlegetném - emeltem meg hangom - De ez komoly Niall , fel kéne fognod végre, hogy nem unalmamban hordok össze mindent !

Hevesen fordultam meg, majd kiviharoztam a konyhából. Felrohantam az emeletre, majd hangosan csaptam be magam után az ajtót. Kiszámíthatatlan állapotban ragadtam meg az ágyon elterülő ruhám, majd erősen hajítottam a bőröndbe. Idegesen guggoltam le mellé, majd a cipzárt próbáltam meg összehúzni, ám az beleakadt a pulóverembe , és nem mozdult sem előre, sem vissza. Türelmemet vesztve kezdtem rángatni, ám ez sem segített. Felálltam , feszülten túrtam bele a hajamba. Soha életemben nem éreztem akkora ürességet a szívemben , mint most. A tehetetlenség dühe kezdett teljesen felemészteni, úgy éreztem belül marnak a kis démonok. Hisztérikusan rúgtam bele a bőröndbe , mely feldőlt, és kiborultak belőle a ruhák. Az ágyra vetődtem, lábaimat törökülésbe húzva görnyedtem össze. Nem sírtam , szemeim szárazak voltak , ám szívemben annál nagyobb volt az űr. Dühös voltam magamra, de most először Niallre is. Mért nem tud komolyan venni ?
Két kéz ölelt át hátulról, észre sem vettem, hogy Niall közben bejött a szobába. Halkan, suttogva ejtette ki a szavakat, forró leheletét éreztem nyakamon.

-Sajnálom - szólalt meg halkan.

-Mért nem tudsz komolyan venni ? - pattantam fel, és szembefordultam a fiúval - Niall ezek nem hülyeségek , nem jókedvemben hajtogatom, hogy ártok neked . Fogalmad sincs ki vagyok , fogalmad sincs miket éltem át. Melletted megtaláltam önmagam, és ezért sem maradhatok !

Niall keserűen nézett rám , majd felállt és lassan mellém sétált. Kezeinket összekulcsolta, ám szemét egy pillanatra sem vette le rólam.

-Muszáj ma menned ? - kérdezte halkan.

Ajkaimba haraptam, majd inkább lehajtottam a fejem. Nem bírtam a szemébe nézni, mert úgy éreztem undorító vagyok. Féltem ha elmondom neki , elítél , ám szám mégis szólásra nyílt.

-Pár nap múlva úgyis elmentem volna, azt még én sem tudom megakadályozni- suttogtam.

-Miről beszélsz ? - értetlenkedett - Noah ezt nekem nem mondtad ! Végig tudtad, hogy el kell menned ?

-Tudtam... - motyogtam , azt hittem nem hallja ám tévedtem.

Elengedett, majd hitetlenül tett egy lépést hátra. Félve emeltem fel a fejem, azt hittem dühös lesz, ám ami szemeiben csillogott még ennél is rosszabb volt...csalódott bennem.

-Sajnálom - fakadtam ki, egy forró könnycsepp hagyta el szemem - Nem így akartam ! Most undorítónak tartasz, azt hiszed kihasználtalak , de nem ! Soha nem tennék ilyet ! Szeretlek , még soha sem éreztem ilyet , ha nem hiszed el akkor is így van. Csak azt akartam, hogy valaki elfogadjon úgy ahogy vagyok... azt akartam, hogy valaki szeressen...

-Mért nem mondtad , ha tudtad ? - kérdezte hűvösen.

-Mert én sem akartam tudomásul venni - vallottam be.

Niall feszülten túrt bele hajába , majd járkálni kezdett a szobában. Megtörten figyeltem , ahogy tehetetlenül keresi a megoldást, vagy legalábbis megpróbálja feldolgozni, azt , amit hallott. Kínos csend telepedett közénk , tehetetlenül toporogva vártam mit reagál.

-8 napot kaptam - szólaltam meg teljesen váratlanul, mire felém kapta fejét- 8 napot...Azután még én sem tudom mi lesz velem, de nem számíthatok sok jóra. Nem mondhatom el mért, de el kell mennem , kérlek értsd meg. Talán neked is jobb ha nem látsz többet , elfelejtesz és tovább lépsz. Jobbat érdemelsz nálam ...

-Te hülye vagy - rázta a fejét , majd elém lépett . Meglepődötten meredtem rá, mire haloványan elmosolyodott- Szeretlek

2013. november 12., kedd

13.~Mozidélután~



                                                                   ~Niall Horan~

Az ébresztő halkan pittyegett mellettem , mire gyorsan kinyomtam, nehogy Noah felébredjen. A lány csendesen szuszogott mellettem , csupasz hátáról lecsúszott a takaró. Elmosolyodtam, majd ráhúztam a paplant, nehogy a végén még megfázzon. Lassan kászálódtam ki az ágyból , majd a szekrényemhez osontam. Magamra rángattam farmerem , kedvenc, 'Crazy Mofos' pólóm , majd hangtalanul a fürdőbe siettem. Pontosan beállítottam hajam , majd egy gyors fogmosás után késznek éreztem magam. Az órára pillantva keserűen vettem tudomásul, miszerint késésben vagyok , úgyhogy sietősen rohantam vissza a szobámba. Felkaptam a telefonom , majd zsebembe süllyesztettem. Még utoljára végignéztem Noah-n , aki még az igazak álmát aludta, majd halkan becsuktam utána az ajtót. Lerobogtam a lépcsőn, majd magamra kaptam a kabátom , és felkapva slusszkulcsom kiléptem az ajtón. Miután bezártam  kezeimet zsebembe rejtettem , majd elindultam a jeges kis úton a kapuig. Korán volt még, és amúgy is kihalt egy utca ez, úgyhogy egy árva lélek sem lézengett erre. Bepattantam a kocsiba , majd miután elhelyezkedtem beindítottam a motort, és kikanyarodtam az útra.

A mai napot magazin fotózással kezdtük , mely sehogy sem akart összejönni. Ez köszönhető annak, hogy a tegnap történtek miatt egyetlen egy komoly képet nem bírtak kicsikarni belőlem , folyamatosan mosolyogtam, mely a fotósoknak annyira nem tetszett. A másik ok Harry , akiből viszont egy kis, halovány mosolyt nem bírtak kierőszakolni. Mióta szakítottak Laurennel és Zayn elmondása szerint a lány boldog, és már új fiúja is van Harry teljesen magába zuhant. A legtöbbször csak ül , és bámul ki a fejéből , a beszédet is minimálisra csökkentette. Ma is így tett , mikor már a fotósok feladták, és szünetet rendeltek el. Elvettem a kávém a gépből, majd a sonkás szendvicsemmel a kezemben elindultam a fiú felé.

-Ha te megpróbálsz mosolyogni , én megpróbálok komoly arcot vágni - ajánlottam fel, miközben helyet foglaltam mellette egy fehér, műanyag széken - Egy órája vagyunk itt , már kezdem unni - sóhajtottam, mire felém pillantott - Kérsz ? - nyújtottam felé szendvicsem, mire megrázta a fejét.

Kicsomagoltam a szalvétából a szendvicset, majd jóízűen láttam neki elfogyasztásának. Harry előre dőlt , könyökével térdére támaszkodott. A stúdióban nyüzsögtek az emberek , a legtöbben papírokat rendezgettek , vagy egyeztettek , beállították a fényeket, vagy éppen próbálták megakadályozni , hogy Louis telefonáljon , Liam ne akarjon hirtelen fotós karrierbe kezdeni , Zayn pedig lehetőleg nyugodtan engedje az újabb adag alapozó felkenését.

-Őrültek háza - jegyeztem meg , miközben idétlenül összegyűrtem a szalvétát.

-Az - értett egyet , majd felém fordította tekintetét - Össze szedem magam.

-Helyes - mosolyodtam el teli szájjal, majd gyorsan korrigáltam is hibám, és becsuktam a szám- Lauren is tovább lépett , neked is ezt kéne tenned.

-Ha az olyan könnyű lenne - nevetett fel kínjában - Egyszer szeretek meg valakit , erre ő kiteszi a szűröm.

-Te is tudod, hogy erről nem Lauren tehet - ittam bele kávémba.

 -Most ki oldalán állsz ? - kért számon, mire elmosolyodtam.

Újat haraptam szendvicsembe , mire Harry elfordította a fejét. Értetlenül vettem észre, hogy már el is fogyott az ételem, megemeltem poharam, majd kiürítettem tartalmát. Jólesően töröltem meg a szám , majd a műanyagpoharat a kukába hajítottam. Egy alak ordibált  nekünk, miszerint kezdés van, és szedjük össze magunkat.

-Na lássam azt a mosolyt - pattantam fel , mire Harry is felállt , ám a világ minden kincséért sem mosolyodott volna el.

Megrántottam a vállam , majd megindultam a vászon felé, ahova nagy nehézségek árán sikerült beterelni a többieket is. Megkezdődött a munka .


-Utolsó kép Niall , könyörgöm , szedd össze magad ! - szólt rám Louis, akinek eléggé mehetnékje lehetett már, pedig még egy interjú is várt ránk.

A kedvéért megerőltettem magam , és komolyságot varázsoltam arcomra. A fotósok gyorsan csináltak még pár fotót, majd fáradtan sóhajtottak fel.

-Mára ennyi - jelentették ki, mire  mindenki fellélegezett.

Az interjú kellemesen telt , szerencsémre a jó hangulat miatt hamar véget is ért a nap. Izgatottan pattantam be kocsimba , Liam is csatlakozott hozzám, a többiek pedig a házhoz jöttek. Beindítottam a motort, majd ki is kanyarodtam az útra. Nem kellett sokat utazni, mire megérkeztünk a házamhoz. Leparkoltam az út szélére, majd ki is szálltam a kocsiból. Hogy kerüljük a feltűnést nem egymás után jöttünk a fiúkkal, így nem lepett meg, hogy a többi 3 srác, már a kapunak dőlve várta, hogy  végre beengedjem őket. Az okosaknak eszébe nem jutott volna csöngetni , melyet meg is jegyeztem.

-Noah itt van , szerintem beengedett volna - nyitottam ki a kaput mosolyogva.

                                                                    ~Noah Smith~

Szemeim csak úgy felnyíltak , mintha nem is aludtam volna. Feltornáztam magam ülő helyzetbe , majd egy ásítás közepette beletúrtam hullámos hajamba. Csak ekkor vettem észre, hogy nem is a megszokott mályva színű szobában voltam . Pár percig elgondolkoztam mit is keresek itt, majd hirtelen elmosolyodtam. Visszadőltem a puha párnák közé , majd átölelve a paplant, mélyet szippantottam a levegőbe. Melegség öntötte el a testem illatának köszönhetően, eszem ágában sem volt kikelni az ágyból. Azonban az órára pillantva mégis rászántam magam , kissé megrémisztett, hogy már dél van. Átcsoszogtam a vendégszobába , majd leguggoltam a bőröndöm mellé. Magamra rángattam fekete farmerem , majd egy hosszú ujjú , bő fehér pólót. Ráérősen sétáltam át a fürdőbe , majd kifésültem fekete loboncom , melyet fejem tetején lófarokba kötöttem.
Korgó gyomorral siettem le a földszintre, majd a konyhába vettem utat. Nem féltem, hogy esetleg nincs itthon semmi étel, Niallt ismerve az kész világ vége lenne. Így hát mosolyogva kerestem elő a müzlit , majd öntöttem egy kis tejet a tálba. Lassan eszegettem , vagy negyed órába telt egy kis müzli elfogyasztása , ám nem csodálkoztam magamon . A mosogatást egy csettintéssel elintéztem, né ugyan nem fogok vacakolni a sok vegyszerrel, melyekről azt sem tudom mi.
Csendesen ballagtam a nappaliba, majd lehuppantam a kanapéra. Lábaimat törökülésbe húztam, majd fürkészve néztem körbe. A kandallóban halkan ropogott a tűz , néhány hópehely landolt az ablakon, majd pár perc múlva elolvadt. A ház csendes volt , úgy éreztem lélegzetvételeim 5-szörösére erősödnek, és mintha vízhangot is vernének. Naivan néztem körbe mégegyszer, hátha történik valami érdekes, vagy észre veszek valamit, amivel elüthetném az időt. Idétlenül kezdtem dülöngélni ültemben , majd pár perc múlva feladtam. Nagy sóhaj közepette borultam el a kanapén , arcom a párnákba fúrtam. Nincs semmi érdekes a házban...
Unalmamban hajamat kezdtem fonogatni, mint egy tudatlan kislány, ám ezt is meguntam. Végső elkeseredésemben felpattantam , majd az előszobába siettem. Magamra húztam bélelt csizmám , majd sálam nyakamra tekertem. Leakasztottam fekete, hosszú kabátom , majd kitártam az ajtót. Pár hópehely szállt az arcomba, melyek valószínűleg eddig az ajtón pihentek. Kezeimet zsebembe süllyesztettem , majd elindultam a kikövezett kisúton a kapuig. Az utca üres volt , nem sokan mászkálnak ilyenkor errefelé. Csak elindultam az egyik irányba , ha eltévedek, majd felhívom Niallt. A frissen hullott hó hangosan ropogott lépteim alatt, ahogy egyre közelebb értem London belvárosába, az emberek is sűrűsödni kezdtek. Kisgyermekek ugráltak a hókupacokba a közeli parkokban, vagy éppen hóembert építettek. Bámészkodásomban sikerült belekeverednem egy hócsata kellős közepébe, így elég váratlanul ért, mikor egy duci hógolyó  landolt vállamon. Felkaptam a fejem, és a hógolyó irányába kaptam a fejem. A kisfiú behúzott nyakkal meredt rám , valószínűleg félt, hogy netalán leszidom. Ám ehelyett inkább elmosolyodtam , és lehajoltam , majd gyúrtam egy szép golyót. A csapat , melynek harcterébe kerültem döbbenten várta a fejleményeket, nem tudták mire vélni reakcióm. A hógolyó nagy lendülettel távozott kezeim közül, egyenesen a kisfiú lábát találta el. Az illető pár percig dermedten meredt lábára, majd elmosolyodott, és kezdetét vette a csata.
Hógolyók repkedtek ide-oda , senki sem úszta meg . Nevetve rohantam egy fa mögé , majd , mint valami bűnügyi sorozatban, nagyokat lihegve vártam hogy erőt merítsek. Azt hittem senki sem vesz észre, ám a kisfiú nem hunyt szemet felettem. Egy nagy hógolyó landolt lábamon, majd , miután az illetőre kaptam fejem, az gúnyosan elmosolyodott, majd kiöltötte nyelvét.

-Ezt visszakapod - fenyegettem meg,és már hajoltam is a földre.

-Úgy sem kapsz el ! - szaladt el nevetve , mire utána iramodtam.

Köszönhetően apró termetemnek , ügyesen kihajolgattam az engem szélbe vevő hógolyók elől, ám így is akadt, ami eltalált. A szőke fiú nevetve loholt előttem, biztos volt győzelmében. Ezt megelégelve hajítottam el a kezemben lévő vizes golyót, mely pontosan háton találtam a fiút, aki meglepetésében megbotlott egy faágban, és a földön kötött ki. Nevetve értem útol , majd óvatosan talpra állítottam.

-Megvagy kislegény ? - poroltam le vastag ruháját.

-Persze ! Ez meg sem kottyant nekem - húzta ki magát.

-Addig jó - mosolyodtam el.

A kisfiú kék szemei boldogan csillogtak, szőke hajában hópelyhek fénylettek. Kék, bolyhos sapkáját fejébe húzta , majd rántott egyet sárga overálján. 7 éves lehetett...

-Lassan mennem kell, örültem ,hogy játszhattam veletek - egyenesedtem föl, mire a kisfiú elszontyolodott.

-Maradj még - kért aranyosan.

-Majd még kijövök valamikor, hátha összefutunk- mosolyogtam.

-Megígéred ? - rángatta kabátomat.

-Meg - bólintottam.

A kisfiú elmosolyodott, majd boldogan futott oda anyukájához, aki a padon ülve olvasott. Elmélyülten figyeltem , amint anyukája ölébe fészkeli magát, majd őrült mesélésbe kezd. Szívem összeszorult , nekem sosem volt anyukám...én sosem élhettem át azt a biztonságot, szeretetet , és boldogságot, melyet egy anya nyújt a gyermekeinek. Túl hamar kellett felnőnöm , sosem volt gyermekkorom, sosem játszottam másokkal .Talán ezért is vágytam rá annyira, hogy szeressen valaki, és vigyázzon rám.
Csendesen indultam tovább a gyermek kacajok egy halkulni kezdtek, már csak távoli zsivajként hangzottak. Az utcák népesedni kezdtek, lassan már alig fértem el. Bőszen kerülgettem az embereket, miközben próbáltam némileg megjegyezni merről jöttem, nem akartam megint eltévedni. Az emberek egytől egyig sietősen szedték lábukat , a legtöbben telefonáltak, vagy zenét hallgattak . Az aluljárókból özönlöttek ki az emberek , ugyanakkor annyian is indultak be. A legtöbben metróval közlekedtek, ám a buszmegállókban is álltak. Míg ezeket tanulmányoztam, rákellett jönnöm , mennyi mindenből is maradtam ki. A pokolban nincsenek közösségi helyek, csak néhány kocsma, de senki sem nagyon jár el otthonról. Mért tennék, hiszen barátságok sem nagyon kötődnek lent. Az ördögök önzők , és gonoszak csak saját magukkal törődnek. Ez alól is állandóan kivétel voltam, és ha belegondolok talán egy kicsit Peter is kilógott a sorból, de őt jobban szeretném elfelejteni. Azóta is nehéz felfogni, mit tett velem , talán még rendesen el sem jutott a tudatomig. Nem akarom még mindig elhinni, hogy átvert az a személy, akit barátomnak hittem , hogy végig csak hazudott...azt meg végképp nem, hogy egy gyilkos. Inkább elfelejtek minden vele kapcsolatos dolgot.

-Bocsánat - szólt hozzám valaki, mire észbekaptam , és elálltam az útból.

Céltalanul indultam meg egy kis utca felé , remélve, hogy valami izgalmas helyen lyukadok ki. Úgy tűnt ma sok minden ellenem van , sikerült egy zsákutcába tévednem. Bosszúsan indultam meg vissza , elpazaroltam 5 percet . Ahogy haladtam furcsa érzésem támadt , éreztem, ahogy tetoválásom körvonala kidudorodik. A levegőben mintha mágia keringett volna, mely rémülettel töltött el. Nem kockáztattam meg , inkább gyorsítottam lépteimen, minél előbb távozni akartam. Úgy éreztem figyel valaki , pulzusom az egekbe szökött. Futásnak eredtem, nem foglalkozva azzal, hogy térdeim remegni kezdtek. Ahogy kiértem az utcából, megszűnt minden rossz érzésem , karomon nem éreztem semmi szokatlant. Furcsállva meredtem az utcára , melyen semmilyen utca tábla nem volt található sehol, pedig megfigyeltem, hogy minden utcának neve van. Nagyot nyeltem, majd inkább elindultam visszafelé.
Büszkén szedtem a lábaimat , a környék ismerős volt, és még csak egyetlen rossz utcába sem tévedtem. Hamar a házhoz értem, a kapu lazán tárult fel előttem. Megkönnyebűlten vetkőztem le, majd a konyhába siettem,és kerestem magamnak egy zsebkendőt.
Hamarosan kulcsok zörgésére lettem figyelmes, majd 5 fiú hangját hallottam meg. A zsepit a szemetesbe hajítottam, majd elindultam az előszoba felé.

-Niall én használatba veszem az ágyad - nyafogott Louis , aki elsőként vetkőzött le.

-De ha hozzányúlsz a kekszemhez ... - fenyegetőzött az ír fiú , mire Louis felvonta a szemöldökét.

-Milyen  keksz ? - értetlenkedett, majd gúnyosan elmosolyodott.

Mint egy rossz kisfiú spurizott a lépcsőig, egy szia ordibálás közepette, melyet nekem szánhatott. Hamar eltűnt a lépcsőfordulóban, és szerintem a kekszet sem fogja Niall megtalálni este. Liam a fejét csóválva lépett beljebb, majd elmosolyodva intett egyet.

-Sziasztok - köszöntem halkan.

Harry egy aprót biccentett, nem lehetett valami jó kedve , ám miután Liam szúrósan ránézett egy mosolyt varázsolt arcára. A két fiú a nappaliba indult, majd mintha otthon lennének leheveredtek az ágyra, és bekapcsolták a tv-t. Zayn még a kabátját küszködte le magáról , míg Niall aranyos mosollyal az arcán megindult felém. Szorosan átölelt , majd egy puha puszit nyomott hajamra. Mosolyogva bújtam hozzá, nem érdekelt, hogy Zayn felvont szemöldökkel figyel.

-Milyen volt ? - érdeklődtem, bár elnézve a sok nyúzott arcot nem számítottam kicsattanó örömre.

-Fárasztó - igazolta be feltevésem.

Bíztató mosolyt küldtem felé , majd csatlakoztunk a többiekhez, akik épp nagyban veszekedtek a távirányítón. Lehuppantam a kis karosszékbe , majd első sorból néztem végig, amint Zayn győzedelmesen megszerzi a kapcsolót. Harry durcásan helyezkedett el a földön, míg Liam felült a kanapéra. Niall letelepedett elém a földre, úgy tűnt mozi délutánt tartunk.

-Rendeljünk pizzát ? - halászta elő telefonját a szőkeség, mire mindenki szeme felragyogott.

Míg Niall telefonált , a többiek nézhető filmet kerestek , csak Louis hiányzott a csapatból. Azonban a film kisebb gondot jelentett, melybe engem is belekavartak.

-Noah, szerinted ? - fordult felém Zayn, kezében 2, számomra ismeretlen filmel.

-Nekem aztán mindegy - ráztam a fejem, fogalmam sem volt miről szólnak az adott filmek.

Harry épp tiltakozni szeretett volna, mikor megjelent Louis az ajtóban. Felé kaptuk a fejünket, megvoltunk  róla győződve, hogy komolyan elaludt.

-Nem alszol ? - kérdezte Liam, mire Louis elmosolyodott.

-Hiányoztatok - rohant oda Harryhez, majd szegény fiúra vetette magát.

Megrökönyödve néztem a két fiú harcát, ahogy Louis próbálja magához szorítani a göndör fiút, aki azonban azon fáradozott, hogy leszedje magáról. Hangosan nevettem fel, mint még soha , Niall , Liam és Zayn is csatlakozott hozzám. Harrynek végül nagy nehezen sikerűlt leráznia a fiút, aki kényelmesen elhelyezkedett a kanapé előtt.

-Ettől még nem úsztad meg - fordult felém Zayn, mire hátrahőköltem - Válasz egyet !

-Mondtam, hogy mindegy - tiltakoztam.

Louis felpattant ültéből és random kivette Zayn kezéből az egyiket.

-Ezt nézzük - jelentette ki, majd a lejátszóba helyezte a dvd-t.

Mindenki elhelyezkedett , majd miután a lámpa is lekapcsolásra került elkezdődött az érdekes mozi délután.

2013. november 1., péntek

12.~Ne szeress~

Sziasztok !
Nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok csak részt hozni , de szinte alig van időm , még így, őszi szünetben is . Azért nagyon remélem ettől még ugyanúgy olvassátok majd, és tényleg nagyon sajnálom !







Izgatottan ácsorogtam a gumit szorongatva. Szinte percenként bukkant fel valaki a fekete lyukban, de eddig még egyik sem Niall volt. Mivel ezen a csúszdán csak egyedül lehetett menni, és sötét volt, inkább nem kockáztattam, így már egy ideje ácsorogtam, várva, hogy a fiú megérkezzen. Hangos kiabálás hallatszott ki a csúszdából, mire elmosolyodtam...igen, ez ő lesz ! Nem sokára egy alak repült ki a csúszdából, majd nagyot csobbanva érkezett a vízbe. Nevetve figyeltem, ahogy feljön a víz alól, majd mint minden fiú, megrázza a fejét.

-Na , milyen volt ? - kérdeztem izgatottan.

-Ha azt mondom borzalmas , elhiszed ? - kecmergett ki a medencéből.

-Nem - ráztam a fejem , majd elmosolyodtam.

-Nem vagy éhes ? - kérdezte csillogó szemmel.

-Gondolom te igen - ráztam a fejem, majd elmosolyodtam - Persze , együnk !

Niall a többi szőnyegre dobta az övét, majd elgondolkodva rám nézett. Furcsállva ráncoltam a homlokom, vártam, hogy kifejtse , ám erre nem sok esélyt láttam.

-Mi az ? - kérdeztem végül én.

-Szerinted mit egyek ? - indult el az étkező felé, mire elnevettem magam.

Lépteink nagyot csobbantak a pocsolyákban, Niall még direkt nagyobbakat is lépett. Mint egy nagyra nőtt gyerek komolyan ! Az étkezőbe érve Niall arca felragyogott. Elvettem egy tálcát, majd elindultam, hogy megnézzem mi a kínálat. Míg én beértem egy kis adag spagettivel , Niall felvásárolta az egész étkezőt. Vett levest , két féle főételt, és még desszertet is. Elképedve meredtem a tálcájára, mikor ő is leült velem szembe az asztalhoz. Észre se véve arckifejezésem látott neki levese elfogyasztásának , majd nemsokára végre rám nézett.

-Mi az ? - nézett rám értetlenül.

-Hogy...hogy tudsz ennyit enni ? - akadtam ki, mire elmosolyodott.

-Egyszerű - rántott vállat, majd újra belemerült levesébe.

Nagy nehezen én is elkezdtem ételem elfogyasztását. Mire végeztem, Niall még javában evett, így mosolyogva hátradőltem. Elmélyülten tanulmányoztam vonásait , teljesen elfeledkeztem magamról. Így, mikor felnézett , idétlenül kaptam el a tekintetem , és inkább a medencéket figyeltem.

-Holnap átjönnek a fiúk - szólalt meg hirtelen, mire mosolyogva felé fordultam.

-Úgy , mint múltkor ? - dőltem vissza .

-Kicsit lehet később , mert van egy interjúnk, ami lehet elhúzódik - nyelte le az utolsó falatot, majd megtörölte a száját.

-Rendben - bólintottam , majd felálltam.

Niall elvette a tálcám , és a visszavitte a helyére. Bevártam, majd együtt elindultunk. Az ajtó felé érve egyre hűvösebb lett, mire kirázott a hideg. Dideregve szedtem a lábaimat , ami Niallnek is feltűnt. Gyorsan sliccoltam be a meleg vízbe, majd megkönnyebűlten sóhajtottam fel.

-Menjünk ki - intett a fejével Niall mire aprót bólintottam , és elindultam az ajtó felé.

Niall nagyot csobbanva ugrott utánam . Ahogy az ajtó kinyílt előttem arcomat hideg, téli fuvallat csapta meg , ám a meleg termálvíz nem hagyta, hogy fázzak. Niall gyorsan beért, majd leelőzve a medence széléhez úszott. Mosolyogva gyorsítottam tempómon, majd leültem mellé.
Csendesen meredtem magam elé , szokatlan volt, hogy kint mindenki kabátban van , mi meg itt ülünk fürdőruhában a medencében.

-Még sosem voltam ilyen helyen - szólaltam meg, megtörve a kellemes csendet - Köszönöm !

Niall mosolyogva felém fordult , szemében furcsa érzések kavarogtak.

-Inkább én köszönöm - mosolygott aranyosan.

-Mégis mit ? - értetlenkedtem - Ha azt, hogy nem ettem meg a sütid, akkor nem szívesen !

Niall hangosan felnevetett , majd szorosan magához húzott. Mosolyogva szívtam be férfias illatát , karjaiban biztonságban éreztem magam.

-Ha szólsz odaadom a sütim - simított végig karomon, mire furcsa , jóleső borzongás futott végig testemen.

-Oda adod a sütid ? - kérdeztem, mire felnevetett, ezzel együtt én is.

-Nem gondolod, hogy ezzel kicsit elkéstél ? - kérdezte, összeráncolt szemöldökkel.

-Ugyan mért gondolnám ezt ? - rántottam vállat , majd mosolyogva ránéztem.

Kék szemei megcsillantak a lámpafényben, én pedig elvesztem bennük. Gyomrom görcsbe rándult , éreztem, ahogy pulzusom az egekbe szökik....nekem nem szabadna éreznem ! Mégis...képtelen voltam bármit is tenni , az érzelmek felülkerekedtek józan eszemen.  Csak meredtem azokba a kék szemekbe, melyek most a csillagoknál is jobban ragyogtak. Megrémisztett, mit vált ki belőlem , mégis én voltam , aki közelebb hajolt. Ajkaink lassan értek össze , mire gyomromban mintha ezer pillangó kapott volna szívrohamot. Édesen ízlelgette ajkaimat , kezével óvatosan végigsimított arcomon.  Megszűnt körülöttem a világ, elfelejtettem, ki vagyok, elfelejtettem, hogy ez nem helyes. Elfelejtettem, hogy ezzel csak neki ártok. Csak arra a furcsa érzésre koncentráltam, mely egész testem melegséggel töltötte el.
Lassan váltunk el egymástól, félve néztem újra rá . Niall aranyosan elmosolyodott , majd szorosan magához ölelt. Csak ekkor tudatosult bennem, mit is tettem, és ezzel mekkora kárt szereztem.



-Hova megyünk ilyenkor ? - kérdeztem, mikor tudatosult bennem, hogy Niall nem éppen haza szándékozik menni.

-Meglepetés - nézett rám egy percre, majd gyorsan visszaszegezte tekintetét az útra.

Elmosolyodtam , majd fejem az ablaküvegnek döntve figyeltem az elsuhanó tájakat. Kisvártatva a kocsi lassulni kezdett, mire felkaptam a fejem. Niall leparkolt az út mellett, mire érdeklődve kémleltem körbe. Kinyitottam a kocsi ajtaját, majd , mint egy kisgyerek kipattantam. Csodálkozva csuktam be az ajtót, majd elindultam a kis pad felé , mely a Temze partja mellett foglalt helyet. Gyönyörködve néztem végig a hóval borított tájon , a Temze hullámzó vizén. A fákat égők díszítették, kellemes hangulatot kölcsönözve a helynek. Tekintetem a vízre vetülő fényekre emeltem, majd elmosolyodtam.
Hideg fuvallat fújt át kabátomon, mire szorosabbra húztam magamon. Két kéz ölelt át hátulról , mire azonnal felmelegedtem. Niall állát vállamba fúrta , majd egy gyors puszit nyomott nyakamra.

-Ez gyönyörű - suttogtam.

-Örülök , hogy tetszik - mondta halkan, mire elmosolyodtam.

Csendben nézelődtem , miközben agyam folyamatosan kattogott. Nem tudtam kiszorítani a kínzó bűntudatot , mely égette lelkem.

-Régen, főleg, mikor magam alatt voltam, mindig kijöttem ide - mutatott a kis padra, mely egyedül árválkodott a parton - Senkinek nem mutattam még meg ezt a helyet...

Lassan fordultam meg , kezeimet mellkasán pihentettem. Niall halványan elmosolyodott, majd szorosabbra fonta kezeit derekamon. Én is elmosolyodtam , bár belül szinte felemésztettek kételyeim. Egyik kezével végig simított arcomon, majd eltűrt egy rakoncátlan tincset.

-Szeretlek - mondta ki.

Letaglózva meredtem rá . Hirtelen töménytelen méreg öntött el. Utáltam magam, mert hazudnom kell neki, undorodtam magamtól, mert becsapom. Csak bajt hoznék rá , különben is, ha lejár a 8 nap...ha lejár én eltűnök, vele meg ki tudja mi történik.

-Ne - suttogtam megtörten, mire éreztem, ahogy Niall elbizonytalanodik.

-Noah ? - nyúlt állam allá, kényszerítve, hogy szemébe nézzek.

-Ne ! - léptem hátra, mire összeráncolta a szemöldökét - Ne szeress !

-Miről beszélsz ? - kérdezte zavarodottan.

Idegesen lépkedtem hátra. Nem bírtam elviselni, azt a fájdalmat, melyet ekkor éreztem. Niall kétségbeesetten nézett rám, nem értette mi bajom. Fejemben James szavai vízhangoztak, és legszívesebben ordibáltam volna...mert igaza volt.

Te sem vagy különb. Ugyanolyan vagy, mint azok . Elhiteted Niallal, hogy mennyire szereted, aztán 8 nap múlva...hoppá , nem leszel sehol !
 

-Ne szeress ! - ismételtem megtörten - Niall , én csak fájdalmat okozok ! Tönkre teszem az életed !

-Mért hajtogatod ezt folyton ? - tárta szét karjait .

-Mert így van - túrtam bele hajamba.

-Figyelj rám ! - fogta meg a kezem, mire inkább léptem egy lépést hátra - Noah !

-Felejts el, jobb lesz neked is ! - ütköztem neki egy fának.

-Noah ! - fogta le a kezem - Ilyet ne kérj tőlem ! Felejtselek el ? Fogalmad sincs mennyit jelentesz nekem ! Szeretlek , érted ? Noah !

Csendben meredtem magam elé , és átkoztam a napot, mikor ördögnek születtem. De talán sors akarta így, ebbe bele kell törődnöm. Mond el neki ! szólalt meg egy hang a fejemben , ám erre képtelen voltam. Ha elmondom neki ki vagyok úgysem hiszi el, csak őrültnek fog hinni!

-Én is szeretlek - suttogtam, és komolyan is gondoltam.

Niall lassan mosolyodott el , majd közelebb lépett. Ajkaim kétségbeesetten tapadtak övéire , miközben görcsösen kapaszkodtam karjaiba. Szükségem volt rá , szükségem volt a szerelmére.