Először is szereném megköszönni az egyre növekedő nézettséget , és megtekintéseket ! Lehet feliratkozni, és kommenteknek is nagyon örülnék !
James arca lefagyott, szomorúan néztem a keserűséget a szemében. Lehajtotta a fejét , majd pár percig tehetetlenül álldogáltunk egymással szemben. Nehezen vettem a levegőt, minden erőmmel azon voltam, hogy tartsam magam.
-Én megakarlak védeni , értsd már meg ! - fakadt ki .
Egy lépéssel átszelte kettőnk közötti távolságot , azonban előttem megtorpant. Tehetetlenül nézett rám , mire ajkaimba haraptam. Alig láthatóan megráztam a fejem . Szívem , mintha apró darabokra törött volna, szinte fizikai fájdalmat okozott látni, ahogy a fény, melyet annyira imádtam , egyszerűen kihunyt szeméből.
-Ezt te nem értheted ! - folyt végig egy újabb könnycsepp az arcomon .
James fájdalmasan elfordította a fejét, majd tett pár lépést hátra. Szeméből fájdalom sugárzott, ő is rájött, amit én már rég tudtam....elvesztettem a legjobb barátom .
-Ennyi ? Ennyi volt ? - kérdezte, azonban hangja elcsuklott.
Mintha a vékony fonal , mely eddig még görcsösen kapaszkodott egymásba , most elszakadt. Könnyeim utat törtek , és megállíthatatlanul folyni kezdtek arcomon.
Nem válaszoltam, csak könnyeimen keresztül meredtem magam elé. Erőm elhagyott , térdeim remegni kezdtek.
-Még van időd meggondolni magad ! - suttogta , mire ráemeltem tekintetem.
Körvonalai halványodni kezdtek , tehetetlenül néztem, ahogy eltűnik szemem elől, talán örökre... Térdeim megremegtek , fájdalmasan zuhantam a földre. Tüdőm összeszorult , elviselhetetlen fájdalom költözött szívembe. Nem akartam érezni, kiakartam tépni a szívem , mert akkor elmúlt volna a fájdalom, de sajnos ez lehetetlen volt.
Testemmel kezeimre támaszkodtam , hajam csapzottan lógott szemembe. Csendben zokogtam ki magamból a felgyülemlett fájdalmat. Tekintetemmel menedék után kutattam, azonban senki sem volt, akibe kapaszkodhattam volna.
Hirtelen pattantam fel , mire megpillantottam magam a tükörben. Csapzott hajam, felpüffedt arcom, kisírt szemeim, és lefolyt sminkem látványa letaglózott. Nem tudtam ki néz rám vissza fakó szemeivel...mert az a lány nem én voltam !
Lassan kifújtam a levegőt, majd elindultam a fürdőbe. Hevesen rontottam be a helyiségbe , az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Hisztérikus állapotban kezdtem törölgetni elfolyt sminkem , miközben folyamatosan kattogott az agyam. Dühös voltam magamra, és Jamesre is . A smink lassan lekerűlt az arcomról , megeresztettem a csapot, majd kezeimet a víz alá tartottam, majd megmostam az arcom . A meleg víz lecsurgott arcomról , mire gyorsan a törölköző után nyúltam, és megtöröltem.
Nagyokat lélegezve támaszkodtam a mosdókagylónak, próbáltam összeszedni a gondolataimat , ám minnél erősebben koncentráltam, annál nagyobb lett a zűrzavar. Hogyan tovább ? Mi lesz most ? Biztosan ezt akarom ? Lehet Jamesnek van igaza ? A kérdések csak úgy áradtak belőlem , ám választ már senkitől nem remélhettem.
Zavarodottan túrtam bele sűrű , göndör hajamba, mely már hátam közepéig ért. Komótosan lépkedtem a nappaliba , majd levetődtem a kanapéra , térdeimet felhúztam , majd karommal átkaroltam. Nem raktam fel új sminket, így nem kellett volna visszatartanom a sírást,ám könnyeim elapadtak. Tehetetlenül , magamat hibáztatva ücsörögtem egyedül , állam térdeimen pihentettem. Fogalmam sincs hány perc telhetett el így , ám egy idő után , már nem bírtam tovább...túl sok volt bennem a kétely.
Felálltam , ám tekintetem megakadt a már ismert mappán, melyet oly csúnyán vágtam a földhöz. Feszülten emeltem fel, majd újra fellapoztam azt az oldalt, melyet már egyszer láttam, ám nem akartam elhinni. Magamban imádkoztam, hogy csak félreértés legyen, vagy elnéztem a számokat, ám ezen a napon minden ellenem volt . Erőtlenül zuhantam vissza az ágyra...nem az lehetetlen !
Mégegyszer átfutottam a sorokat , ám feltevésem így is beigazolódott...Hogy fogok ezek után Niall szemébe nézni ?
-Gyűlölöm azt , aki vagyok ! - kiálltottam el magam hirtelen.
Megragadtam az első kezembe akadó dolgot, mely szerencsére csak egy díszpárna volt, majd erőből a földhez vágtam. Soha életemben nem csapkodtam , ma meg már a második dolgot vágom földhöz. Idegesen futottam át a sorokat , de még mindig nem akartam elhinni. Lehet , hogy csak tévedek ...lehet nincs igazam !
Kulcsok zörgése csapta meg a fülem, majd nyílt a bejárati ajtó. Reflexszerűen néztem az előszoba felé, majd , mintha csak tapsoltak volna , futva indultam meg.
-Niall ! Én nem akartam, csak a szobádban voltam , és megláttam a papírokat , azt hittem...- futottam gőzerővel, azonban az ajtóban megtorpantam.
Nem Niall állt az ajtóban...A fiú megrökönyödve kapta felém csokoládé barna szemeit, mire bennem az ütő is megállt. Kezem szám elé kaptam , elfolytva megdöbbent sikításom. Zayn furcsállva fordult felém , tekintetével tetőtől talpig végigmért.
-Én..én azt hittem Niall ... - dadogtam lefagyva.
Zayn...Zayn állt előttem teljes élet nagyságban... Éreztem, ahogy testem keserűség önti el , a fájdalom újult erővel csapott le rám.
-Öhm... - köszörülte meg a torkát zavartan .
Azonban nem tudta befejezni , amit szeretett volna, mert egy bozontos hajú fiú jelent meg mögötte. A mosoly lefagyott arcáról , amint megpillantott , értetlenül nézett ő is rám.
-Hé, srácok, megfagyok, menjetek már beljebb ! - tolakodott be az ajtón egy göndör fiú.
Durcásan nézett a fiúkra , majd , mint valami filmben, lassan felém fordította tekintetét. Értetlenség, és zavartság keveredett zöld szemeiben , mire végre leemeltem kezeimet szám elől.
-Mért álltok az ajtóban , menjetek már beljebb ! - mérgelődött Niall is, és utat tört magának. Furcsállva nézte a fiúkat, majd végre felém nézett, mire tekintetünk találkozott.
-Basszus elfelejtettem ! - csapott homlokára, mire halkan felnevettem, a mai napon először.
Mind a 4 fiú számonkérően fordította a szőkeség felé a tekintetét, mire Niall vállat rántott, majd mellém sietett. Idétlenül lecövekelt mellettem , majd kiélvezve, hogy minden tekintet őt figyeli , végre megszólalt.
-Srácok, ő itt Noah - válaszolt az ezernyi fel nem tett kérdésre - Noah , ő itt ugye Zayn, Louis, Harry és Liam
-Sziasztok - köszöntem halkan .
-Hello - intettek kórusban , azonban az értetlenség ugyanúgy arcukon maradt.
-Nálam lakik pár hétig - mutogatott hevesen Niall .
Pár percig magamon éreztem a 4 fiú méregető , és furcsálló tekinteteit, majd Zayn vállat rátott , és elindult a konyhába. Elhúztam a számat , kicsit furcsán ért a viselkedése . Louis mosolyra húzta a száját, majd követte Zaynt , míg a Harry lehámozta magáról kabátját. Liam is követte két barátja példáját, és elindultam a konyhába , ám előtte bíztatóan rám mosolygott. Közben Niall eltűnt mellőlem , de túlságosan lekötött, hogy a 4 fiút figyeljem , akik, mintha csak otthon lennének kezdtek kutakodni a hűtőben. Különösen Zayn viselkedése kötötte le a figyelmem...lazán levágódott az egyik székre , karjait összefonta mellkasán, majd üveges tekintettel bámult maga elé. Pár vicces jelenetnél felnézett , és halványan elmosolyodott, ám ez a mosoly sem volt mindig a legőszintébb.
Méregetve álldogáltam , majd mikor már túl feltűnően figyeltem a fiút, gyorsan megfordultam, és elindultam az emeletre. Furcsálltam, hogy Niall nem ment rögtön a fiúkkal, ám semmi selytésem sem volt, hogy miért. Azonban , mintha csak fejbe csaptak volna jutott el a tudatomig, hogy a nappaliban lehet. Mint egy idióta rohantam le a lépcsőn , majd szinte bezuhantam a tágas helyiségbe, de elkéstem...
Niall szemben állt velem , tekintetéből fájdalom sugárzott. Kezében a mappát tartotta , pont azon az oldalon, ahol én is olvastam. Lassan emelte rám tekintetét , szemében megcsillantak a ki nem engedett könycseppek.
-Ez , hogy kerűlt hozzád ? - kérdezte halkan.
-Én...én - dadogtam, majd összeszedtem magam - Csak benéztem a szobádba , és megláttam a papirokat..és...és túl kíváncsi voltam - ismertem be.
Niall szeméből idegesség sugárzott , mely szokatlan volt a mindig nyugodt, aranyos fiútól.
-És a mappa ? Honnan tudtad, hogy pont ebben vannak a ... - hangja elcsuklott, de megpróbált erősnek látszani - hogy ebben vannak a leletek ?
Nagyot nyeltem , nem tudtam normális hazugsággal előállni. Azt nem mondhattam, hogy 'Ördög vagyok , megéreztem' . Nem válaszoltam, mire a szőke fiú szemében düh csillant.
-A mappa ? - kérdezte durván
-Nem akartam, csak szétnéztem ... - suttogtam.
Niall idegesen dobta az ágyra a papirokat , majd kezét ökölbe szorítva próbálta féken tartani magát.
-Mért kellet ?! - kiabált , csoda, hogy a másik szobában nem hallották meg a fiúk.
-Én nem akartam - húztam be a nyakam.
-Persze hogy nem ! - nézett rám feldúltan.
Pár percig megrökönyödve néztem könnyektől csillogó szemeit , aztán rájöttem ... Óvatosan tettem egy lépést felé , mire rámkapta a tekintetét. Bíztatóan rámosolyogtam , mire arcvonásai megenyhűltek. Kezeit fáradtan engedte le maga mellé , szemében bűntudat csillant.
-Sajnálom...csak - sóhajtott.
-Tudom - mosolyodtam el halványan - Tudom milyen elveszteni valakit ...
Niall furcsán elfintorodott , majd lehajtotta a fejét.
-Tudnom kell ! - bukott ki belőlem , mire Niall rámkapta a tekintetét - Niall , nagyon fontos lenne, hogy elmond, mikor , és pontosan hogy történt ...
-Mért ? - kérdezte halkan.
-Azt... azt nem mondhatom el... kérlek , bízz bennem - kérleltem halkan.
Niall tétovázott egy kicsit, majd végül rábólintott. Halványal elmosolyodtam , talán tudok segíteni..
-Mikor szóba jön , sosem tudom, hogy kéne kezelnem a helyzetet - ismerte be .
Szomorúan mosolyodott el , mire bíztatóan néztem rá. Idétlenül ácsorogtam előtte , majd némi hezitálás után közelebb léptem. Szorosan öleltem magamhoz , ami ellen nem tiltakozoztt . Erősen kapaszkodott belém ,mire pulzuson az egekbe szökött. Beszívtam bódító illatát, és úgy éreztem erőt merítek belőle.
-Jól van - simítottam végig hátán, majd elhúzódtam.
Niall hálásan nézett rám , mire elmosolyodtam, majd elindultam a többiekhez. Niall szorosan mögöttem jött. Benyitottam a konyhába , mire egy süti repűlt felém. Gyorsan hajoltam el, így a süti , a mit sem sejtő Niall arcán landolt. Hajamat fülem mögé tűrve, éretetlenül emelkedtem fel, mire a levegő megfagyott, 4 szempár szegeződött ránk . Harry az asztalnál állt, kezét dobásra lendítette , de még nem volt ideje elhajítani a sütit áldozata felé, aki per pillanat a félig eldőlt széken ülő Louis volt. Liam a pultnál állt , ijedten nézett ránk. Zayn az asztal másik felénél űlt , fejét egy tányérral védte. Valószínűleg a csata köéppontjában Harry és Louis állt.
Ezek a gondolatok pár másodperc alatt futottak át agyamon , aztán újra kitőrt a háború. Harry keze megrendűlt , majd egy győztes kiálltás közepette Lou arcába nyomta a sütit. Liam megrovóan ingatta a fejét , miközben Zayn felpattant és hátrált pár lépést.
Megrökönyödve néztem Niallra, aki furcsa fintorral az arcán bámulta a Harry vs Louis harcot. Hangos nevetés tört fel torkomból, mire Niall rámnézett. Kezem szám elé emeltem, ám még így is nagyon hangos voltam. Hátam előregörnyedt , szinte levegőt is alig kaptam a nevetéstől. Fél szemmel láttam, ahogy Zayn rámnéz, majd elmosolyodik. Megkapaszkodtam az asztalban , próbáltam valami elviselhető nevetéssel előrukkolni, de ez sehogy sem jött össze. Niall nevetése csapta meg a fülem , majd pár perc múlva Harry is felnevetett. Lehuppantam a székre , majd hasamat fogva próbáltam csillapítani magam.
-Jesszus, mi ilyen vicces ? . nevetett fel Zayn is , mire mind az 5-en felé kaptuk a fejünket.
A fiúk meglepődve nézték, ahogy Zayn a széken űlve nevet, majd mosoly húzódott a szájukra. Hálásan néztek rám, mire értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.
Tekintetem találkozott Nialléval, aki egy biccentéssel jelezte, hogy majd mindent elmond. Furcsállva néztem végig a társaságon , a titokzatos barna fiún , a szőke , aranyos kisfiún , a göndör, zöldszemű posztáron , a gondoskodó apán , és a bolond , vicces fiún. Mosoly húzódott a számra...döntésem megszületett !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése