7.~Hova tűnt ?~

Hideg fuvallat csapta meg az arcom, melybe beleremegett testem . Gyorsan a fejemre kaptam a takarót , mire újra melegség járta át a testem. Lustán fordultam bal oldalamra , majd egy kicsit lejjebb húztam a takarót , hogy kapjak egy kevés friss levegőt. Nehezen fogadtam el a tényt, miszerint fent vagyok , szívesen aludtam volna még pár órát. Azonban valami furcsa izgalom lett úrrá rajtam, mely arra kényszerített, hogy felkeljek. Lassan felcsaptam a takarót , majd egy nagy ásítás közepette belebújtam az autós mamuszba , melyet Niall adott kölcsön , mivel csak ez nem volt óriási kicsi lábamra.
Beletúrtam kócos hajamba, majd egy csettintéssel elővarázsoltam a táskám , melyet az ágyra helyeztem . Hajam fülem mögé tűrve kezdtem kutakodni a ruhakupacok között. Kihalásztam egy fekete csőnadrágot , melyet magamra rángattam , majd felvettem egy fehér toppot , melyre egy bő pólót .Fekete hajam kifésűltem , majd hullámosan hagytam. Kitártam az ajtót , majd a mamuszomban leslisszoltam a lépcsőn. Mikor leértem megtorpantam, majd körbenéztem, de a ház üresnek tűnt. Bekukkantottam a nappaliba , ami üresen kongott , csak egy pulóver hevert hanyagul a földön. Mellé lépkedtem , majd felemeltem a ruhadarabot, mire rögtön megcsapott Niall jellegzetes illata. Mosolyogva szippantottam bele, majd a kanapéra terítettem . Furcsa nesz csapta meg a fülem, mire összeráncolt szemöldökkel kaptam a fejem a sarokba , ahol egy kandalló foglalt helyet. Semmi különös dolog nem tűnt fel, azonban mégis olyan érzésem támadt, mintha figyelne valaki.
Sietősen hagytam el a helyiséget , utam a konyhába vettem . A hűtőhöz léptem , majd kihalásztam a tejet, amit a pultra helyeztem . Épp egy bögréért indultam, mikor megpillantottam egy cédulát az asztalon. Kíváncsian vettem kezem közé, majd olvasni kezdtem.

Noah !
Reggel hívott a menedzser, hogy a stúdióba kell mennünk , és mivel olyan mélyen aludtál nem akartalak ezzel zavarni. Mindent megtalálsz, ha mégis kell valami hívj fel , délután megyünk a srácokkal ! 
Niall 

Összehajtottam a papírt, majd a nadrágzsebembe süllyesztettem , és hozzáláttam a forrócsokim elkészítésének. A tejet kitöltöttem a bögrébe, majd a mikróba helyeztem. A polchoz sétáltam, ahol a port sejtettem, melyet a tejbe kell önteni...vagyis remélem hogy így kell ! Lábujjhegyre emelkedtem , majd nyújtózkodva próbáltam elérni a fogantyút , mely túl magasnak bizonyult. Kalimpáltam egy ideig, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem érem el , megragadtam a legközelebbi széket, és a szekrényhez húztam. Nagy lendülettel felálltam rá, mire a fogantyú merőben közelebb került  tenyereimhez . Kinyitottam a szekrényt, majd elképedve néztem végig a temérdek édességen , sütin , kávés, cukros, kakaós üvegen , és zacskós poron, melyek egymás után sorakoztak. Találomra elvettem egyet , majd boldogan vettem tudomásul, miszerint pont a szükséges zacskót sikerült leemelnem. Leugrottam a székről, amit visszatoltam a helyére, majd a mikróhoz siettem, és kihalásztam a talán túlságosan megmelegedett tejet . Feltéptem a zacskót, majd a bögrébe öntöttem tartalmát. Egy kanállal kevergetni kezdtem , majd miután a barna por feloldódott, a kanalat a mosogatóba helyeztem , majd lehuppantam a székre.
Óvatosan a számhoz emeltem a forró italt, majd  fújni kezdtem, mivel egy kicsit elszámoltam magam a mikrónál. Nagyot szippantottam a felfelé gomolygó gőzből, majd megpróbálkoztam az ital megkóstolásával. Először csak egy kicsit szürcsöltem, majd miután megnyugodtam, hogy nem égett le a nyelvem, nagyobb kortyokban kezdtem fogyasztani italom. Miután az utolsó cseppig is kiürítettem tartalmát , a mosogatóba helyeztem .
Épp indultam volna felfelé, mikor eszembe jutott, hogy az embereknél nem mossák el magukat az edények. Bosszúsan vonultam vissza a mosogatóhoz, majd a kezembe vettem a szivacsot, és érdeklődve kezdtem tanulmányozni a csap mellé állított szereket. Minden üvegben különböző színű  , és szagú folyadékot találtam, mely megnehezítette dolgom. Végül meguntam az üvegek olvasgatását , a szivacsot dühösen hajítottam a mosogatóba . Csettintettem egyet, mire a szivacs, és az egyik mosogatószer felemelkedett a helyéről , és megkezdte munkáját , melyet eredetileg nekem kellett volna. Önelégült mosollyal az arcomon hagytam el a helyiséget.
Kettesével szedtem a fokokat, majd miután felértem , Niall szobája felé vettem az irányt. Mivel nincs itthon , lehetőségem van egy kicsit betekintést nyerni az életébe. Lassan és óvatosan nyitottam be a helyiségbe , majd hangtalanul becsuktam magam után az ajtót. Nem tudom mitől tartottam, hiszen rajtam kívül senki sincs a házban, aki megláthatná, hogy hova mentem .
Ahogy tettem egy lépést beljebb, rögtön megcsapott Niall bódító illata, mire mosoly kúszott az arcomra. Tátott szájjal néztem körbe az óriási szobában , melynek falai kékes árnyalatban tündököltek. Balra a fal mentén szekrények sorakoztak ,velem szembe egy hatalmas franciaágy foglalt helyet a két ablak között. Rögtön jobbra, az ajtó mellett egy üveges szekrény volt , tele szuvenírekkel, különféle képeslapokkal , tárgyakkal, melyek egy-egy emléket foglaltak magukba. A szerény mellett pár méterre volt egy íróasztal, melyen különféle papírok, és iratok voltak egymás hegyén hátán kuszán. Mintha Niall valamit keresett volna köztük , ezért túrta fel az egészet. A padlót sötét padlószőnyeg borította , mely a téli napokban is kellemesen felmelegítette a padlót. A szobára félhomály borult, csak a függönyök résein szűrődött be némi fény, én azonban hozzá voltam szokva az efféle sötétséghez.
Furcsa félelem költözött lelkembe, a sötétség túlságosan is emlékeztetett kilétemre, és küldetésemre, melyet igazából nem akartam véghez vinni. Gyorsan sliccoltam az ablakhoz , és elhúztam a függönyt, mire a szoba kivilágosodott, így jobban szemügyre tudtam venni.
Az üvegszekrényhez sétáltam, és óvatosan kinyitottam az ajtót. Érdeklődve kezdtem szemügyre venni a különféle tárgyakat, melyek a polcokat díszítették. Alulról , felfelé haladtam, és sorra a kezembe vettem a szuveníreket. Egy idő után már nem tudtam számolni , hány országban járt , úgyhogy csak megtippelni tudtam a végleges számot. A legkülönfélébb dolgok akadtak kezem ügyébe, Velencéből két kicsi gondola , kagylók , kis szobrok , bábuk , és ezernyi képeslap.
Mosolyogva néztem végig mindet, majd ugyanoda visszahelyeztem, ahol volt. Óvatosan csuktam vissza az ajtót , majd lehajoltam, és az alsó polcot húztam ki, ahol egy dobozt pillantottam meg. Kíváncsian emeltem ki, majd az ágyhoz siettem, és lehuppantam rá , lábam törökülésbe vágtam, majd leemeltem a doboz tetejét. Képek összevisszasága tárult elém , melyeket érdeklődve emeltem ki helyükről. Az elsőn egy szőke kisfiút pillantottam meg , terepruhában, pisztollyal a kezében. Halkan felnevettem , majd a képet az ágyra helyeztem . A képek egymás után sorban következtek, mindegyiken egyre nagyobb lett. Voltak családi fotók, volt amin  a bátyjával, és volt, amin egyedül szerepelt. Aztán az egyik képen egy lányt pillantottam meg, hosszú barna haja volt , arcáról kedvesség sugárzott. Azonban a kép sarkai megtépődtek, szélei gyűrödtek voltak. Furcsállva tettem arrébb a képet és tovább nézegettem a fotókat. Némelyiknél felnevettem , de volt, hogy meghatódottan néztem végig rajta. Épp egy családi fotót tettem arrébb , mikor újra a lányt pillantottam meg az egyik fotón. A kép szét volt tépve , de Niall utólag megragasztotta . Feszülten néztem meg a következőt, melyen szintén a lány szerepelt  , a kép megviselt , és gyűrött volt. A többi képen is a lány szerepelt , azonban egy idő után eltűnt a lány arcáról a felhőtlen boldogság. Az utolsó képen egy ölelkező párt pillantottam meg. A kép csücskei behajlottak , a felület gyűrött volt, mintha valaki szorongatta volna.
 Feszülten helyeztem vissza a képeket a dobozba , majd gyorsan visszahelyeztem a helyére. Elakartam felejteni, amit láttam, de ez már lehetetlen volt. Volt valami a lány szemében , mely aggodalmat keltett bennem, bár magam sem tudtam miért .
Tekintetem az asztalon heverő papirokra siklott, majd odasétáltam. Összeráncolt szemöldökkel vettem kezembe a legfelsőt , mire szemeim kikerekedtek. Egy másik lap után nyúltam , melyen ugyanaz állt. Feltúrtam a lapokat, melyeken egytől egyik hasonló szöveg volt olvasható. Éreztem , ahogy megszédülök , a papírokkal a kezemben hátráltam az ágyhoz. Tüdőm összeszorult, a levegőt kapkodva vettem , torkomban óriási gombóc keletkezett , melyet sehogy sem tudtam lenyelni.

Kimberly Evans (1994-2010)

A szöveg alatt egy kép volt , mire a szívverésem is leállt. A papirok kiestek kezemből , és szétszóródtak a földön. Erőtlenül zuhantam az ágyra , eltartott egy percig , míg feldolgoztam a látottakat. Ugyanaz a lány nézett rám vissza a lapokról ...
Nagyot nyelve erőltettem magamra keménységet, pedig belül furcsa érzések kavarogtak bennem. Felkaptam a földről a papírokat, majd miután visszahelyeztem az asztalra, gyorsan távoztam a szobából. Lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Illetlenül feltéptem a tv melletti üvegszekrény ajtaját , majd kutakodni kezdtem a mappák, és papirok között.Pontosan tudtam, hogy néz, ki , ami nekem kell , ezért elszántan húztam ki a piros mappát legalról. Lehuppantam a kanapéra , majd felnyitottam , és lapozni kezdtem.
Halk süvítést hallottam, mintha valaki elment volna mellettem. Ijedten néztem körbe, de semmi különös nem tűnt föl. Feszűlten lapoztam tovább , mire megtaláltam , amit kerestem . Idegesen meredtem a sorokra, melyek bebizonyították feltevésem. Becsaptam a mappát, majd tehetetlenül felpattantam. Testemben furcsa érzés költözött, mely átjárta testem. Hisztérikusan pillantottam csuklómra , majd hangos kiálltás közepette a földhöz vágtam az ártatlan mappát.

-Tudtam, hogy ez lesz ! - szólalt meg valaki a hátam mögül, mire ereimben megfagyott a vér.

Nagyot nyelve fordultam meg , majd szinte a számat is eltátottam. Dermedten néztem farkasszemet a velem szemben , karba tett kézzel alló fiúval. Azonban nem is megjelenése aggasztott, hanem a szeméből tükröződő csalódottság , mely ólomként nehezült vállamra. Eltartott egy percig, míg végre szóhoz tudtam jutni.

-Te mit keresel...itt ? - kérdeztem leplezetlen meglepődéssel és félelemmel a hangomban.

-Nekem sikerült ... - eresztette le karjait, majd szomorúan nézett rám.

Fáradtan hajtottam le a fejem, tudtam mire céloz. Neki sikerült, már 3 nap alatt, nekem meg még a személyt sem sikerült megtalálnom , és nem is akarom.

-Mégis mit vársz tőlem ? - tártam szét a karjaimat tehetetlenül, nem mertem a szemébe nézni - James, én nem vagyok ördög !

-Mert nem akarsz az lenni ! - förmedt rám.

Szavai késként fúródtak szívembe , fájdalmasan kaptam fel a fejem. A régen mindig mosolygós, kitartó, és segítőkész fiú eltűnt , helyette egy dühös , tehetetlen , és csalódott fiú nézett rám . Arcvonásai megkeményedtek , szemét összehúzva várta válaszom .

-Nem...nem akarok - suttogtam épphogy hallhatóan .

-Noah, mi történt veled ? - vesztette el türelmét.

Egy lépéssel előttem termett, kezével állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. A régi ragyogás, mely eddig szemeiben tükröződött kihunyt...egy új James állt előttem, kit félek már nem ismerek.

-Rájöttem ki vagyok ! - emeltem meg a hangom - Niall mellett önmagam lehetek, az , aki vagyok, és nem az, akit mindenki látni akar !

James gúnyosan felnevetett , majd tett egy lépést hátra. Szeméből mélységes megvetés sugárzott , mire szemeimbe könnyek gyűltek, de nem engedtem, hogy lefollyanak...most nem törhetek meg!

-Niall mi ? - nézett rám, szemei szikrákat szórtak - Noah, fogd fel, hogy te más vagy ! Nem vagy közéjük való , bárhogy is hiteted magaddal ! Nagy árat fizetsz még ezért !

-Ugyan miért ? Mert nem akarok az lenni, aki voltam ? - kiabáltam teli torokból - Az egész...az egész egy hazugság ! Egy hazugság az életem James, én ezt már nem bírom !

-Hova tűnt a régi Noah ? - kérdezte halkan , hangjából megvetés hallatszott.

Meghökkenve néztem a fiúra . Érzések tömkelege kavargott testemben , a harag , és a szomorúság keveredett bennem.

-Hova tűnt a régi James ? - tártam szét a karom, majd feszülten folytattam - Nem az a James vagy, akit szerettem ! Az a James sosem kiabált volna rám, sosem mondta volna a szemembe, hogy elbuktam , sosem akart volna megváltoztatni . Az a James  elfogadta volna a döntésem !

James meghökkenve nézett rám , majd hitetlenül felnevetett.

-Nem tudom ki áll velem szemben ... - suttogtam megtörten.

-Én sem ! - rázta a fejét , majd hátrébb lépett - Noah , teljesen elfelejtetted ki vagy ? Mia és én is visszavárunk , de te inkább maradsz még pár napig a szende ártatlan szerepében, hogy aztán örökre száműzzenek ? Noah , ha elbuksz a Seolba kerülsz !

Kifejezéstelen arccal meredtem magam elé , döntenem kellett tudtam... fejem lassan emeltem fel, majd megtörten kapaszkodtam James fekete szemeibe, melyekből félelem sugárzott.


-Nekem már nincs senkim ... -néztem rá belefáradva a hazudozásba - Nem maradt már senki , akiért küzdenem kéne !

-De... - hökkent meg - Mi van Miával... mi van velem Noah ? Én már nem számítok semmit ?!

Egy könnycsepp gördült le az arcomon , mire James megrökönyödve húzta fel szemöldökét.

-Te nem az vagy, akiért küzdeni akartam ! - suttogtam.