Mosolyogva lépkedtem Noah mellett , aki ámulva nézelődött a lombok között , mintha még sosem látott volna erdőt . Már vagy fél órája sétáltunk , kezdtem éhes lenni , amit a korgó gyomrom is igazolt. Legnagyobb szerencsémre megpillantottam egy faházat az út szélén. A kis építmény kéményéből füst gomolygott , a teraszon asztalok sorakoztak, melyeket a hideg miatt most senki nem foglalt el.
-Nem megyünk be ide ? - intettem a ház felé .
-De, persze - mosolyodott el Noah , és végre felhagyott a fák tanulmányozásával.
Sietősen indultam meg a teraszra , majd bevártam Noaht , és óvatosan benyitottam . Hangos csilingelés jelezte jöttünk, mire a pult mögött egy néni jelent meg.
-Jó napot - mosolygott ránk .
-Jó napot -intettem , majd a pult elé sétáltam.
Izgatottan néztem végig a temérdek finomságon , és szinte megemésztett a düh , hogy választanom kell belőlük. De azt mégsem tehettem meg, hogy felvásárolok mindent, így kértem magamnak 2 csokis muffint , 2 almás rétest és egy mákosat, Noah beérte egy áfonyás muffinnal. Kifizettem, majd felkaptam a tányérom , és elindultam Noah után az asztalok felé. A helyiség kicsi volt, és nem is volt bent rajtunk kívül senki . Helyet foglaltunk a sarokban , majd jóízűen nekiláttunk az édességek elfogyasztásához.
-Azt mondtad, hogy szinte alig van szabadidőd ! - nevetett fel hirtelen Noah - Akkor hogy lehet, hogy rétest eszünk ?
-Kaptunk 3 nap pihenést - mosolyodtam el - Ebből kettőt úgy volt, hogy otthon töltök , és lazítok, egyet meg a fiúkkal.
-Csak jöttem én , és mindent felbolygattam ... - sütötte le a szemét.
-Ugyan már - nyúltam az asztalon pihentetett keze után, mire felkapta a fejét - Szerinted mit csináltam volna egyedül ?
Óvatosan megszorítottam a kezét , mire zavarában lehajtotta a fejét, úgyhogy inkább gyorsan elengedtem. Pár percig csendben ültünk, mely már kezdett kínos lenni, így haraptam párat a rétesembe, melynél finomabbat életemben nem ettem ! Ezentúl ide fogok járni .
-A fiúkkal holnap mentek valahova ? - kérdezte hirtelen .
-Nem, ők jönnek hozzám - nyeltem le az éppen megrágott falatot.
Noah szemében furcsa fény csillant...a reményé. Összehúztam a szemöldököm, és a lányt kezdtem figyelni. Átfutott az agyamon, hogy talán rajongó , de ezt hamar meg is cáfoltam,mivel az utóbbi két napban semmi említést nem tett rá, hogy ismerne minket . Ezután csend állt közénk, de most nem kínos , sokkal inkább kellemesen hatott, ugyanis mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Noah a pulcsija ujjával babrált , fejét a falnak döntötte , miközben én az utolsó muffinom ettem. Összegyűrtem a papírt , és a tányérra dobtam , majd lenyeltem az utolsó falatot is.
-Ide még elfogok jönni -dőltem hátra , kezem összefontam a tarkómon.
-Nagyon finom volt - bólintott egyet mosolyogva.
Karjait összefonva az ölébe ejtette , majd fejét kicsit oldalra döntve nézett rám sötétkék szemei mögül. Tekintetem elidőzött gyönyörű arcvonásain , de a legjobban a szeme fogott meg. Éreztem, ahogy pulzusom egyre csak nő , szívveréseim megkettőződtek. Akaratom ellenére mosolyodtam el , mire a lány felvonta a szemöldökét.
-Mi az ? - nevetett fel , tekintetével ujjait vizslatta.
-Semmi - emeltem el a tekintetem mosolyogva.
Pár percig még csendben ültünk, majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A tányérokat a pultra helyeztem, majd kiléptem Noah után a csípős hidegbe. Kapucnim a fejembe húztam, elrejtve arcom a kíváncsi szemek elől . Noah dideregve lépkedett mellettem , fekete hajába belekapott a szél , így néha megtorpant, és eltűrte a rakoncátlan tincseket , melyek gátolták a látásban. A tóhoz értünk, mely befagyott a hidegben .Noah a korlátra könyökölt , majd lábujjhegyre emelkedve kíjebb hajolt, hogy jobban lásson. Én már nagyon sokszor láttam így a tavat, ezért hátam a korlátnak döntöttem, és a járókelőket kezdtem figyelni.
-Ebben vannak halak ? És ha igen , akkor azok megfagynak ? Vagy beássák magukat a homokba ? Egyáltalán homokos az alja ? Ez mesterséges tó ?- zúdította rám bugyuta kérdéseit.
-Noah, Noah ! - csitítottam a kissé túlpörgött lányt .
-Bocsi - mosolyodott el - Na , de akkor meghalnak a halak, vagy sem ?
Hitetlenül fogtam a fejem , majd a lányra néztem, aki csillogó szemmel várta a válaszom. Óriási nevetés tört fel belőlem, mire páran felénk fordultak , de ez most nem izgatott...és ez óriási hiba volt. Hátam meggörnyedt , miközben Noah is felnevetett. Kezemmel térdemre támaszkodtam , majd szaggatottan, az elfolytott nevetéstől , kifújtam a levegőt. Nagy lendülettel egyenesedtem fel , mire a kapucnim lecsúszott a fejemről, felfedve kilétem a többszáz embernek , kik a parkban tartózkodtak. Hirtelen megfagyott a levegő , Noah arca elkomorult, majd mint derűlt égből villámcsapás, ezer vaku csillant meg , sikítozás támadt , és alig egy másodperc múlva, már körülvettek a rajongók. Megragadtam Noah kezét, és húzni kezdtem a tömegen keresztül. Nagynehezen kiverekedtem magunkat a tömegből, majd futásnak eredtünk. Meg sem álltunk a lakásig, melyet villámgyorsan feltártam , és szinte belöktem rajta Noaht.
~Noah Smith~
-Istenem , hogy mekkora balek vagyok ! - mérgelődött, miközben idegesen lerúgta a cipőjét - Nem kellett volna elmennünk !
-Nyugodj meg, nem történt semmi megbotránkoztató ! - értetlenkedtem, mire rámemelte izzó tekintetét.
-Te ezt nem értheted ! - dühöngött továbbra is - Nem tudod mire képes a sajtó ! Összekutyulnak mindent , bekavarnak, aztán mindenki rajtad csüng !
-Mit kavarnának ? - akasztottam fel a kabátom, tényleg nem értettem min kapta fel ennyire a vizet.
-Minket kavarnának össze ! - kiabált , mire összerezzentem - ,,Niall Horan szerelmes" Niall Horannak barátnője van " !
-De hát...nem vagyok a barátnőd - ültem le az egyik székre.
-Noah , fogd már fel, hogy a sajtó mindenre képes ! - ordibált - Mindenkivel összeboronálnak , akivel csak egy szót váltasz !
-És ez mért akkora baj ? - húztam ki magam .
Láttam Niallon, hogy már nagyon nehezen tartja magát vissza, amit komolyan nem értettem. Összehoznak valakivel, és ? Mi lesz akkor ?
-Bántani fognak ! - jelentette ki dühösen.
-Niall , a rajongóid szeretnek , és elfogadnak úgy, ahogy vagy - nyugtattam.
-Te jó ég, nem magamról beszélek ! - fogta a fejét hitetlenkedve -Nem akarom, hogy miattam bántsanak !
Szó szerint lesokkoltam , dermedten ültem , és meredtem a mindig nyugodt, szőke fiúra, aki most idegesen járkált fel-alá az előszobában. Nehezemre esett felfogni, hogy rólam beszél.
-De nem vagyunk együtt , mért bántanának ? - nyeltem nagyot, mire Niall felkapta a fejét.
-Mert az újság szerint a barátnőm vagy, és ezt sokan nem tudják elfogadni ! - vette lejjebb a hangját, de még mindig érezni lehetett azt a mérhetetlen dühöt, mely áradt belőle.
Csendben mérlegeltem a szavait, miközben ujjammal kezdtem babrálni.
-Engem nem kell féltened ! - álltam fel egy halovány mosoly kíséretében.
-Noah.. - lépett közelebb, mire lehajtottam a fejem.
-Mondom, hogy nem kell aggódnod ! - jelentettem ki élesen - Hidd el , pár nap múlva örökre elfelejtenek !
Torkomban gombóc keletkezett, melyet sehogy sem tudtam legyűrni. Kikerültem Niall, majd felrohantam az emeletre , és becsaptam magam mögött az ajtót. Keserű íz költözött a számba..ezt akarom ? Hogy elfelejtsen ? Mert ha lejár az időm visszatérek a Pokolba, és akkor kitörlődöm az emberek emlékezetéből. Nem fogják tudni ki vagyok, elfelejtenek mindent , ami velem kapcsolatos.
-Nem akarom, hogy elfelejts ... - suttogtam megtörten , tekintetem a csuklómra siklott.
Harag árasztotta el egész testem , és legszívesebben leszakítottam volna a tetoválást, mely kilétemre emlékeztetett. Hisz én nem vagyok ördög ! Nem vagyok gonosz , ördögi , aljas, sem kegyetlen ! Megtörtem...a remény utolsó sugara is elszállt testemből...hogy tegyem tönkre Zayn életét, ha nem akarom ? De ha nem teszem sosem láthatom többé Jamest...
Barátom említésére felkaptam a fejem . Feltápászkodtam az ágyról , és az ablakhoz sétáltam , elhúztam a függönyt, és üveges tekintettel meredtem a csendes utcára. Este 8 óra ... olvastam le az utcai óráról.
Az utóbbi 2 napban, amióta itt vagyok egyszer sem jutott eszembe James...nem hiányzott , nem gondoltam rá. Niall elfelejtette velem a gondjaimat , mellette lettem önmagam...az igazi énem mutatkozott meg mellette, mert nem voltak elvárások , szabályok. James mellett viszont olyannak kellett lennem, amit elvárnak. Erősnek , bátornak , és ördögnek...és ez eddig fel sem tűnt. De most, hogy tudom ki vagyok , már máshogy látom a dolgokat , és talán nem James az, akiért küzdenem kell !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése