8.~Tudnom kell !~

Sziasztok !
Először is szereném megköszönni az egyre növekedő nézettséget , és megtekintéseket ! Lehet feliratkozni, és kommenteknek is nagyon örülnék !

James arca lefagyott, szomorúan néztem a keserűséget a szemében. Lehajtotta a fejét , majd pár percig tehetetlenül álldogáltunk egymással szemben. Nehezen vettem a levegőt, minden erőmmel azon voltam, hogy tartsam magam.

-Én megakarlak védeni , értsd már meg ! - fakadt ki .

Egy lépéssel átszelte kettőnk közötti távolságot , azonban előttem megtorpant. Tehetetlenül nézett rám , mire ajkaimba haraptam. Alig láthatóan megráztam a fejem . Szívem , mintha apró darabokra törött volna, szinte fizikai fájdalmat okozott látni, ahogy a fény, melyet annyira imádtam , egyszerűen kihunyt szeméből.

-Ezt te nem értheted ! - folyt végig egy újabb könnycsepp az arcomon .

James fájdalmasan elfordította a fejét, majd tett pár lépést hátra. Szeméből fájdalom sugárzott, ő is rájött, amit én már rég tudtam....elvesztettem a legjobb barátom .

-Ennyi ? Ennyi volt ? - kérdezte, azonban hangja elcsuklott.

Mintha a vékony fonal , mely eddig még görcsösen kapaszkodott egymásba , most elszakadt. Könnyeim utat törtek , és megállíthatatlanul folyni kezdtek arcomon.
Nem válaszoltam, csak könnyeimen keresztül meredtem magam elé. Erőm elhagyott , térdeim remegni kezdtek.

-Még van időd meggondolni magad ! - suttogta , mire ráemeltem tekintetem.

Körvonalai halványodni kezdtek , tehetetlenül néztem, ahogy eltűnik szemem elől, talán örökre... Térdeim megremegtek , fájdalmasan zuhantam a földre. Tüdőm összeszorult , elviselhetetlen fájdalom költözött szívembe. Nem akartam érezni, kiakartam tépni a szívem , mert akkor elmúlt volna a fájdalom, de sajnos ez lehetetlen volt.
Testemmel kezeimre támaszkodtam , hajam csapzottan lógott szemembe. Csendben zokogtam ki magamból a felgyülemlett fájdalmat. Tekintetemmel menedék után kutattam, azonban senki sem volt, akibe kapaszkodhattam volna.
Hirtelen pattantam fel , mire megpillantottam magam a tükörben. Csapzott hajam, felpüffedt arcom, kisírt szemeim, és lefolyt sminkem látványa letaglózott. Nem tudtam ki néz rám vissza fakó szemeivel...mert az a lány nem én voltam !
Lassan kifújtam a levegőt, majd elindultam a fürdőbe. Hevesen rontottam be a helyiségbe , az ajtó hangosan csapódott be mögöttem. Hisztérikus állapotban kezdtem törölgetni elfolyt sminkem , miközben folyamatosan kattogott az agyam. Dühös voltam magamra, és Jamesre is . A smink lassan lekerűlt az arcomról , megeresztettem a csapot, majd kezeimet a víz alá tartottam, majd megmostam az arcom . A meleg víz lecsurgott arcomról , mire gyorsan a törölköző után nyúltam, és megtöröltem.
Nagyokat lélegezve támaszkodtam a mosdókagylónak, próbáltam összeszedni a gondolataimat , ám minnél erősebben koncentráltam, annál nagyobb lett a zűrzavar. Hogyan tovább ? Mi lesz most ? Biztosan ezt akarom ? Lehet Jamesnek van igaza ? A kérdések csak úgy áradtak belőlem , ám választ már senkitől nem remélhettem.

Zavarodottan túrtam bele sűrű , göndör hajamba, mely már hátam közepéig ért. Komótosan lépkedtem a nappaliba , majd levetődtem a kanapéra , térdeimet felhúztam , majd karommal átkaroltam. Nem raktam fel új sminket, így nem kellett volna visszatartanom a sírást,ám könnyeim elapadtak. Tehetetlenül , magamat hibáztatva ücsörögtem egyedül , állam térdeimen pihentettem. Fogalmam sincs hány perc telhetett el így , ám egy idő után , már nem bírtam tovább...túl sok volt bennem a kétely.
Felálltam , ám tekintetem megakadt  a már ismert mappán, melyet oly csúnyán vágtam a földhöz. Feszülten emeltem fel, majd újra fellapoztam azt az oldalt, melyet már egyszer láttam, ám nem akartam elhinni. Magamban imádkoztam, hogy csak félreértés legyen, vagy elnéztem a  számokat, ám ezen a napon minden ellenem volt . Erőtlenül zuhantam vissza az ágyra...nem az lehetetlen !
Mégegyszer átfutottam a sorokat , ám feltevésem így is beigazolódott...Hogy fogok ezek után Niall szemébe nézni ?


-Gyűlölöm azt , aki vagyok ! - kiálltottam el magam hirtelen.

Megragadtam az első kezembe akadó dolgot, mely szerencsére csak egy díszpárna volt, majd erőből a földhez vágtam. Soha életemben nem csapkodtam , ma meg már a második dolgot vágom földhöz. Idegesen futottam át a sorokat , de még mindig nem akartam elhinni. Lehet , hogy csak tévedek ...lehet nincs igazam !
Kulcsok zörgése csapta meg a fülem, majd nyílt a bejárati ajtó. Reflexszerűen néztem az  előszoba felé, majd , mintha csak tapsoltak volna , futva indultam meg.

-Niall ! Én nem akartam, csak a szobádban voltam , és megláttam a papírokat , azt hittem...- futottam gőzerővel, azonban az ajtóban megtorpantam.

Nem Niall állt az ajtóban...A fiú megrökönyödve kapta felém csokoládé barna szemeit, mire bennem az ütő is megállt. Kezem szám elé kaptam , elfolytva megdöbbent sikításom. Zayn furcsállva fordult felém , tekintetével tetőtől talpig végigmért.

-Én..én azt hittem Niall ... - dadogtam lefagyva.

Zayn...Zayn állt előttem teljes élet nagyságban... Éreztem, ahogy testem keserűség önti el , a fájdalom újult erővel csapott le rám.

-Öhm... - köszörülte meg a torkát zavartan .

Azonban nem tudta befejezni , amit szeretett volna, mert egy bozontos hajú fiú jelent meg mögötte. A mosoly lefagyott arcáról , amint megpillantott , értetlenül nézett ő is rám.

-Hé, srácok, megfagyok, menjetek már beljebb ! - tolakodott be az ajtón egy göndör fiú.

Durcásan nézett a fiúkra ,  majd , mint valami filmben, lassan felém fordította tekintetét.  Értetlenség, és zavartság keveredett zöld szemeiben , mire végre leemeltem kezeimet szám elől.

-Mért álltok az ajtóban , menjetek már beljebb ! - mérgelődött Niall is, és utat tört magának. Furcsállva nézte a fiúkat, majd végre felém nézett, mire tekintetünk találkozott.

-Basszus elfelejtettem ! - csapott homlokára, mire halkan felnevettem, a mai napon először.

Mind a 4 fiú számonkérően fordította a szőkeség felé a tekintetét, mire Niall vállat rántott, majd mellém sietett. Idétlenül lecövekelt mellettem , majd kiélvezve, hogy minden tekintet őt figyeli , végre megszólalt.

-Srácok, ő itt Noah - válaszolt az ezernyi fel nem tett kérdésre - Noah , ő itt ugye Zayn, Louis, Harry és Liam

-Sziasztok - köszöntem halkan .

-Hello - intettek kórusban , azonban az értetlenség ugyanúgy arcukon maradt.

-Nálam lakik pár hétig - mutogatott hevesen Niall .

Pár percig magamon éreztem a 4 fiú méregető , és furcsálló tekinteteit, majd Zayn vállat rátott , és elindult a konyhába. Elhúztam a számat , kicsit furcsán ért a viselkedése . Louis mosolyra húzta a száját, majd követte Zaynt , míg a Harry lehámozta magáról kabátját. Liam is követte két barátja példáját, és elindultam a konyhába , ám előtte bíztatóan rám mosolygott. Közben Niall eltűnt mellőlem , de túlságosan lekötött, hogy a 4 fiút figyeljem , akik, mintha csak otthon lennének kezdtek kutakodni a hűtőben.  Különösen Zayn viselkedése kötötte le a figyelmem...lazán levágódott az egyik székre , karjait összefonta mellkasán, majd üveges tekintettel bámult maga elé. Pár vicces jelenetnél felnézett , és halványan elmosolyodott, ám ez a mosoly sem volt mindig a legőszintébb.
Méregetve álldogáltam , majd mikor már túl feltűnően figyeltem a fiút, gyorsan megfordultam, és elindultam az emeletre. Furcsálltam, hogy Niall nem ment rögtön a fiúkkal, ám semmi selytésem sem volt, hogy miért. Azonban , mintha csak fejbe csaptak volna jutott el a tudatomig, hogy a nappaliban lehet. Mint egy idióta rohantam le a lépcsőn , majd szinte bezuhantam a tágas helyiségbe, de elkéstem...
Niall szemben állt velem , tekintetéből fájdalom sugárzott. Kezében a mappát tartotta , pont azon az oldalon, ahol én is olvastam. Lassan emelte rám tekintetét , szemében megcsillantak a ki nem engedett könycseppek.

-Ez , hogy kerűlt hozzád ? - kérdezte halkan.

-Én...én - dadogtam, majd összeszedtem magam - Csak benéztem a szobádba , és megláttam a papirokat..és...és túl kíváncsi voltam - ismertem be.

Niall szeméből idegesség sugárzott , mely szokatlan volt a mindig nyugodt, aranyos fiútól.

-És a mappa ?  Honnan tudtad, hogy pont ebben vannak a ... - hangja elcsuklott, de megpróbált erősnek látszani - hogy ebben vannak a leletek ?

Nagyot nyeltem , nem tudtam normális hazugsággal előállni. Azt nem mondhattam, hogy 'Ördög vagyok , megéreztem' . Nem válaszoltam, mire a szőke fiú szemében düh csillant.

-A mappa ? - kérdezte durván

-Nem akartam, csak szétnéztem ... - suttogtam.

Niall idegesen dobta az ágyra a papirokat , majd kezét ökölbe szorítva próbálta féken tartani magát.

-Mért kellet ?! - kiabált , csoda, hogy a másik szobában nem hallották meg a fiúk.

-Én nem akartam - húztam be a nyakam.

-Persze hogy nem ! - nézett rám feldúltan.

Pár percig megrökönyödve néztem könnyektől csillogó szemeit , aztán rájöttem ... Óvatosan tettem egy lépést felé , mire rámkapta a tekintetét. Bíztatóan rámosolyogtam , mire arcvonásai megenyhűltek. Kezeit fáradtan engedte le maga mellé , szemében bűntudat csillant.

-Sajnálom...csak - sóhajtott.

-Tudom - mosolyodtam el  halványan - Tudom milyen elveszteni valakit ...

Niall furcsán elfintorodott , majd lehajtotta a fejét.

-Tudnom kell ! - bukott ki belőlem , mire Niall rámkapta a tekintetét - Niall , nagyon fontos lenne, hogy elmond, mikor , és pontosan hogy történt ...

-Mért ? - kérdezte halkan.

-Azt... azt nem mondhatom el... kérlek , bízz bennem - kérleltem halkan.

Niall tétovázott egy kicsit, majd végül rábólintott. Halványal elmosolyodtam , talán tudok segíteni..

-Mikor szóba jön , sosem tudom, hogy kéne kezelnem a helyzetet - ismerte be .

Szomorúan mosolyodott el , mire bíztatóan néztem rá. Idétlenül ácsorogtam előtte , majd némi hezitálás után közelebb léptem. Szorosan öleltem magamhoz , ami ellen nem tiltakozoztt . Erősen kapaszkodott belém ,mire pulzuson az egekbe szökött. Beszívtam bódító illatát, és úgy éreztem erőt merítek belőle.

-Jól van - simítottam végig hátán, majd elhúzódtam.

Niall hálásan nézett rám , mire elmosolyodtam, majd elindultam a többiekhez. Niall szorosan mögöttem jött. Benyitottam a konyhába , mire egy süti repűlt felém. Gyorsan hajoltam el, így a süti , a mit sem sejtő Niall arcán landolt. Hajamat fülem mögé tűrve, éretetlenül emelkedtem fel, mire a levegő megfagyott, 4 szempár szegeződött ránk . Harry az asztalnál állt, kezét dobásra lendítette , de még nem volt ideje elhajítani a sütit áldozata felé, aki per pillanat a félig eldőlt széken ülő Louis volt. Liam a pultnál állt , ijedten nézett ránk. Zayn az asztal másik felénél űlt , fejét egy tányérral védte. Valószínűleg a csata köéppontjában Harry és Louis állt.
Ezek a gondolatok pár másodperc alatt futottak át agyamon , aztán újra kitőrt a háború. Harry keze megrendűlt , majd egy győztes kiálltás közepette Lou arcába nyomta a sütit. Liam megrovóan ingatta a fejét , miközben Zayn felpattant és hátrált pár lépést.
Megrökönyödve néztem Niallra, aki furcsa fintorral az arcán bámulta a Harry vs Louis harcot. Hangos nevetés tört fel torkomból, mire Niall rámnézett. Kezem szám elé emeltem, ám még így is nagyon hangos voltam. Hátam előregörnyedt , szinte levegőt is alig kaptam a nevetéstől. Fél szemmel láttam, ahogy Zayn rámnéz, majd elmosolyodik. Megkapaszkodtam az asztalban , próbáltam valami elviselhető nevetéssel előrukkolni, de ez sehogy sem jött össze.  Niall nevetése csapta meg a fülem , majd pár perc múlva Harry is felnevetett. Lehuppantam a székre , majd hasamat fogva próbáltam csillapítani magam.

-Jesszus, mi ilyen vicces ? . nevetett fel Zayn is , mire mind az 5-en felé kaptuk a fejünket.

A fiúk meglepődve nézték, ahogy Zayn a széken űlve nevet, majd mosoly húzódott a szájukra. Hálásan néztek rám, mire értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.
Tekintetem találkozott Nialléval, aki egy biccentéssel jelezte, hogy majd mindent elmond. Furcsállva néztem végig a társaságon  , a titokzatos barna fiún , a szőke , aranyos kisfiún , a göndör, zöldszemű posztáron , a gondoskodó apán , és a bolond , vicces fiún. Mosoly húzódott a számra...döntésem megszületett !

7.~Hova tűnt ?~

Hideg fuvallat csapta meg az arcom, melybe beleremegett testem . Gyorsan a fejemre kaptam a takarót , mire újra melegség járta át a testem. Lustán fordultam bal oldalamra , majd egy kicsit lejjebb húztam a takarót , hogy kapjak egy kevés friss levegőt. Nehezen fogadtam el a tényt, miszerint fent vagyok , szívesen aludtam volna még pár órát. Azonban valami furcsa izgalom lett úrrá rajtam, mely arra kényszerített, hogy felkeljek. Lassan felcsaptam a takarót , majd egy nagy ásítás közepette belebújtam az autós mamuszba , melyet Niall adott kölcsön , mivel csak ez nem volt óriási kicsi lábamra.
Beletúrtam kócos hajamba, majd egy csettintéssel elővarázsoltam a táskám , melyet az ágyra helyeztem . Hajam fülem mögé tűrve kezdtem kutakodni a ruhakupacok között. Kihalásztam egy fekete csőnadrágot , melyet magamra rángattam , majd felvettem egy fehér toppot , melyre egy bő pólót .Fekete hajam kifésűltem , majd hullámosan hagytam. Kitártam az ajtót , majd a mamuszomban leslisszoltam a lépcsőn. Mikor leértem megtorpantam, majd körbenéztem, de a ház üresnek tűnt. Bekukkantottam a nappaliba , ami üresen kongott , csak egy pulóver hevert hanyagul a földön. Mellé lépkedtem , majd felemeltem a ruhadarabot, mire rögtön megcsapott Niall jellegzetes illata. Mosolyogva szippantottam bele, majd a kanapéra terítettem . Furcsa nesz csapta meg a fülem, mire összeráncolt szemöldökkel kaptam a fejem a sarokba , ahol egy kandalló foglalt helyet. Semmi különös dolog nem tűnt fel, azonban mégis olyan érzésem támadt, mintha figyelne valaki.
Sietősen hagytam el a helyiséget , utam a konyhába vettem . A hűtőhöz léptem , majd kihalásztam a tejet, amit a pultra helyeztem . Épp egy bögréért indultam, mikor megpillantottam egy cédulát az asztalon. Kíváncsian vettem kezem közé, majd olvasni kezdtem.

Noah !
Reggel hívott a menedzser, hogy a stúdióba kell mennünk , és mivel olyan mélyen aludtál nem akartalak ezzel zavarni. Mindent megtalálsz, ha mégis kell valami hívj fel , délután megyünk a srácokkal ! 
Niall 

Összehajtottam a papírt, majd a nadrágzsebembe süllyesztettem , és hozzáláttam a forrócsokim elkészítésének. A tejet kitöltöttem a bögrébe, majd a mikróba helyeztem. A polchoz sétáltam, ahol a port sejtettem, melyet a tejbe kell önteni...vagyis remélem hogy így kell ! Lábujjhegyre emelkedtem , majd nyújtózkodva próbáltam elérni a fogantyút , mely túl magasnak bizonyult. Kalimpáltam egy ideig, majd miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem érem el , megragadtam a legközelebbi széket, és a szekrényhez húztam. Nagy lendülettel felálltam rá, mire a fogantyú merőben közelebb került  tenyereimhez . Kinyitottam a szekrényt, majd elképedve néztem végig a temérdek édességen , sütin , kávés, cukros, kakaós üvegen , és zacskós poron, melyek egymás után sorakoztak. Találomra elvettem egyet , majd boldogan vettem tudomásul, miszerint pont a szükséges zacskót sikerült leemelnem. Leugrottam a székről, amit visszatoltam a helyére, majd a mikróhoz siettem, és kihalásztam a talán túlságosan megmelegedett tejet . Feltéptem a zacskót, majd a bögrébe öntöttem tartalmát. Egy kanállal kevergetni kezdtem , majd miután a barna por feloldódott, a kanalat a mosogatóba helyeztem , majd lehuppantam a székre.
Óvatosan a számhoz emeltem a forró italt, majd  fújni kezdtem, mivel egy kicsit elszámoltam magam a mikrónál. Nagyot szippantottam a felfelé gomolygó gőzből, majd megpróbálkoztam az ital megkóstolásával. Először csak egy kicsit szürcsöltem, majd miután megnyugodtam, hogy nem égett le a nyelvem, nagyobb kortyokban kezdtem fogyasztani italom. Miután az utolsó cseppig is kiürítettem tartalmát , a mosogatóba helyeztem .
Épp indultam volna felfelé, mikor eszembe jutott, hogy az embereknél nem mossák el magukat az edények. Bosszúsan vonultam vissza a mosogatóhoz, majd a kezembe vettem a szivacsot, és érdeklődve kezdtem tanulmányozni a csap mellé állított szereket. Minden üvegben különböző színű  , és szagú folyadékot találtam, mely megnehezítette dolgom. Végül meguntam az üvegek olvasgatását , a szivacsot dühösen hajítottam a mosogatóba . Csettintettem egyet, mire a szivacs, és az egyik mosogatószer felemelkedett a helyéről , és megkezdte munkáját , melyet eredetileg nekem kellett volna. Önelégült mosollyal az arcomon hagytam el a helyiséget.
Kettesével szedtem a fokokat, majd miután felértem , Niall szobája felé vettem az irányt. Mivel nincs itthon , lehetőségem van egy kicsit betekintést nyerni az életébe. Lassan és óvatosan nyitottam be a helyiségbe , majd hangtalanul becsuktam magam után az ajtót. Nem tudom mitől tartottam, hiszen rajtam kívül senki sincs a házban, aki megláthatná, hogy hova mentem .
Ahogy tettem egy lépést beljebb, rögtön megcsapott Niall bódító illata, mire mosoly kúszott az arcomra. Tátott szájjal néztem körbe az óriási szobában , melynek falai kékes árnyalatban tündököltek. Balra a fal mentén szekrények sorakoztak ,velem szembe egy hatalmas franciaágy foglalt helyet a két ablak között. Rögtön jobbra, az ajtó mellett egy üveges szekrény volt , tele szuvenírekkel, különféle képeslapokkal , tárgyakkal, melyek egy-egy emléket foglaltak magukba. A szerény mellett pár méterre volt egy íróasztal, melyen különféle papírok, és iratok voltak egymás hegyén hátán kuszán. Mintha Niall valamit keresett volna köztük , ezért túrta fel az egészet. A padlót sötét padlószőnyeg borította , mely a téli napokban is kellemesen felmelegítette a padlót. A szobára félhomály borult, csak a függönyök résein szűrődött be némi fény, én azonban hozzá voltam szokva az efféle sötétséghez.
Furcsa félelem költözött lelkembe, a sötétség túlságosan is emlékeztetett kilétemre, és küldetésemre, melyet igazából nem akartam véghez vinni. Gyorsan sliccoltam az ablakhoz , és elhúztam a függönyt, mire a szoba kivilágosodott, így jobban szemügyre tudtam venni.
Az üvegszekrényhez sétáltam, és óvatosan kinyitottam az ajtót. Érdeklődve kezdtem szemügyre venni a különféle tárgyakat, melyek a polcokat díszítették. Alulról , felfelé haladtam, és sorra a kezembe vettem a szuveníreket. Egy idő után már nem tudtam számolni , hány országban járt , úgyhogy csak megtippelni tudtam a végleges számot. A legkülönfélébb dolgok akadtak kezem ügyébe, Velencéből két kicsi gondola , kagylók , kis szobrok , bábuk , és ezernyi képeslap.
Mosolyogva néztem végig mindet, majd ugyanoda visszahelyeztem, ahol volt. Óvatosan csuktam vissza az ajtót , majd lehajoltam, és az alsó polcot húztam ki, ahol egy dobozt pillantottam meg. Kíváncsian emeltem ki, majd az ágyhoz siettem, és lehuppantam rá , lábam törökülésbe vágtam, majd leemeltem a doboz tetejét. Képek összevisszasága tárult elém , melyeket érdeklődve emeltem ki helyükről. Az elsőn egy szőke kisfiút pillantottam meg , terepruhában, pisztollyal a kezében. Halkan felnevettem , majd a képet az ágyra helyeztem . A képek egymás után sorban következtek, mindegyiken egyre nagyobb lett. Voltak családi fotók, volt amin  a bátyjával, és volt, amin egyedül szerepelt. Aztán az egyik képen egy lányt pillantottam meg, hosszú barna haja volt , arcáról kedvesség sugárzott. Azonban a kép sarkai megtépődtek, szélei gyűrödtek voltak. Furcsállva tettem arrébb a képet és tovább nézegettem a fotókat. Némelyiknél felnevettem , de volt, hogy meghatódottan néztem végig rajta. Épp egy családi fotót tettem arrébb , mikor újra a lányt pillantottam meg az egyik fotón. A kép szét volt tépve , de Niall utólag megragasztotta . Feszülten néztem meg a következőt, melyen szintén a lány szerepelt  , a kép megviselt , és gyűrött volt. A többi képen is a lány szerepelt , azonban egy idő után eltűnt a lány arcáról a felhőtlen boldogság. Az utolsó képen egy ölelkező párt pillantottam meg. A kép csücskei behajlottak , a felület gyűrött volt, mintha valaki szorongatta volna.
 Feszülten helyeztem vissza a képeket a dobozba , majd gyorsan visszahelyeztem a helyére. Elakartam felejteni, amit láttam, de ez már lehetetlen volt. Volt valami a lány szemében , mely aggodalmat keltett bennem, bár magam sem tudtam miért .
Tekintetem az asztalon heverő papirokra siklott, majd odasétáltam. Összeráncolt szemöldökkel vettem kezembe a legfelsőt , mire szemeim kikerekedtek. Egy másik lap után nyúltam , melyen ugyanaz állt. Feltúrtam a lapokat, melyeken egytől egyik hasonló szöveg volt olvasható. Éreztem , ahogy megszédülök , a papírokkal a kezemben hátráltam az ágyhoz. Tüdőm összeszorult, a levegőt kapkodva vettem , torkomban óriási gombóc keletkezett , melyet sehogy sem tudtam lenyelni.

Kimberly Evans (1994-2010)

A szöveg alatt egy kép volt , mire a szívverésem is leállt. A papirok kiestek kezemből , és szétszóródtak a földön. Erőtlenül zuhantam az ágyra , eltartott egy percig , míg feldolgoztam a látottakat. Ugyanaz a lány nézett rám vissza a lapokról ...
Nagyot nyelve erőltettem magamra keménységet, pedig belül furcsa érzések kavarogtak bennem. Felkaptam a földről a papírokat, majd miután visszahelyeztem az asztalra, gyorsan távoztam a szobából. Lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Illetlenül feltéptem a tv melletti üvegszekrény ajtaját , majd kutakodni kezdtem a mappák, és papirok között.Pontosan tudtam, hogy néz, ki , ami nekem kell , ezért elszántan húztam ki a piros mappát legalról. Lehuppantam a kanapéra , majd felnyitottam , és lapozni kezdtem.
Halk süvítést hallottam, mintha valaki elment volna mellettem. Ijedten néztem körbe, de semmi különös nem tűnt föl. Feszűlten lapoztam tovább , mire megtaláltam , amit kerestem . Idegesen meredtem a sorokra, melyek bebizonyították feltevésem. Becsaptam a mappát, majd tehetetlenül felpattantam. Testemben furcsa érzés költözött, mely átjárta testem. Hisztérikusan pillantottam csuklómra , majd hangos kiálltás közepette a földhöz vágtam az ártatlan mappát.

-Tudtam, hogy ez lesz ! - szólalt meg valaki a hátam mögül, mire ereimben megfagyott a vér.

Nagyot nyelve fordultam meg , majd szinte a számat is eltátottam. Dermedten néztem farkasszemet a velem szemben , karba tett kézzel alló fiúval. Azonban nem is megjelenése aggasztott, hanem a szeméből tükröződő csalódottság , mely ólomként nehezült vállamra. Eltartott egy percig, míg végre szóhoz tudtam jutni.

-Te mit keresel...itt ? - kérdeztem leplezetlen meglepődéssel és félelemmel a hangomban.

-Nekem sikerült ... - eresztette le karjait, majd szomorúan nézett rám.

Fáradtan hajtottam le a fejem, tudtam mire céloz. Neki sikerült, már 3 nap alatt, nekem meg még a személyt sem sikerült megtalálnom , és nem is akarom.

-Mégis mit vársz tőlem ? - tártam szét a karjaimat tehetetlenül, nem mertem a szemébe nézni - James, én nem vagyok ördög !

-Mert nem akarsz az lenni ! - förmedt rám.

Szavai késként fúródtak szívembe , fájdalmasan kaptam fel a fejem. A régen mindig mosolygós, kitartó, és segítőkész fiú eltűnt , helyette egy dühös , tehetetlen , és csalódott fiú nézett rám . Arcvonásai megkeményedtek , szemét összehúzva várta válaszom .

-Nem...nem akarok - suttogtam épphogy hallhatóan .

-Noah, mi történt veled ? - vesztette el türelmét.

Egy lépéssel előttem termett, kezével állam alá nyúlt, kényszerítve, hogy szemébe nézzek. A régi ragyogás, mely eddig szemeiben tükröződött kihunyt...egy új James állt előttem, kit félek már nem ismerek.

-Rájöttem ki vagyok ! - emeltem meg a hangom - Niall mellett önmagam lehetek, az , aki vagyok, és nem az, akit mindenki látni akar !

James gúnyosan felnevetett , majd tett egy lépést hátra. Szeméből mélységes megvetés sugárzott , mire szemeimbe könnyek gyűltek, de nem engedtem, hogy lefollyanak...most nem törhetek meg!

-Niall mi ? - nézett rám, szemei szikrákat szórtak - Noah, fogd fel, hogy te más vagy ! Nem vagy közéjük való , bárhogy is hiteted magaddal ! Nagy árat fizetsz még ezért !

-Ugyan miért ? Mert nem akarok az lenni, aki voltam ? - kiabáltam teli torokból - Az egész...az egész egy hazugság ! Egy hazugság az életem James, én ezt már nem bírom !

-Hova tűnt a régi Noah ? - kérdezte halkan , hangjából megvetés hallatszott.

Meghökkenve néztem a fiúra . Érzések tömkelege kavargott testemben , a harag , és a szomorúság keveredett bennem.

-Hova tűnt a régi James ? - tártam szét a karom, majd feszülten folytattam - Nem az a James vagy, akit szerettem ! Az a James sosem kiabált volna rám, sosem mondta volna a szemembe, hogy elbuktam , sosem akart volna megváltoztatni . Az a James  elfogadta volna a döntésem !

James meghökkenve nézett rám , majd hitetlenül felnevetett.

-Nem tudom ki áll velem szemben ... - suttogtam megtörten.

-Én sem ! - rázta a fejét , majd hátrébb lépett - Noah , teljesen elfelejtetted ki vagy ? Mia és én is visszavárunk , de te inkább maradsz még pár napig a szende ártatlan szerepében, hogy aztán örökre száműzzenek ? Noah , ha elbuksz a Seolba kerülsz !

Kifejezéstelen arccal meredtem magam elé , döntenem kellett tudtam... fejem lassan emeltem fel, majd megtörten kapaszkodtam James fekete szemeibe, melyekből félelem sugárzott.


-Nekem már nincs senkim ... -néztem rá belefáradva a hazudozásba - Nem maradt már senki , akiért küzdenem kéne !

-De... - hökkent meg - Mi van Miával... mi van velem Noah ? Én már nem számítok semmit ?!

Egy könnycsepp gördült le az arcomon , mire James megrökönyödve húzta fel szemöldökét.

-Te nem az vagy, akiért küzdeni akartam ! - suttogtam.

6.~Reménytelenség küszöbén~

Mosolyogva lépkedtem Noah mellett , aki ámulva nézelődött a lombok között , mintha még sosem látott volna erdőt . Már vagy fél órája sétáltunk , kezdtem éhes lenni , amit a korgó gyomrom is igazolt. Legnagyobb szerencsémre megpillantottam egy faházat az út szélén. A kis építmény kéményéből füst gomolygott , a teraszon asztalok sorakoztak, melyeket a hideg miatt most senki nem foglalt el.

-Nem megyünk be ide ? - intettem a ház felé .

-De, persze - mosolyodott el Noah , és végre felhagyott a fák tanulmányozásával.

Sietősen indultam meg a teraszra , majd bevártam Noaht , és óvatosan benyitottam . Hangos csilingelés jelezte jöttünk, mire a pult mögött egy néni jelent meg.

-Jó napot - mosolygott ránk .

-Jó napot -intettem , majd a pult elé sétáltam.

Izgatottan néztem végig a temérdek finomságon , és szinte megemésztett a düh , hogy választanom kell belőlük. De azt mégsem tehettem meg, hogy felvásárolok mindent, így kértem magamnak 2 csokis muffint , 2 almás rétest és egy mákosat, Noah beérte egy áfonyás muffinnal. Kifizettem, majd felkaptam a tányérom , és elindultam Noah után az asztalok felé. A helyiség kicsi volt, és nem is volt bent rajtunk kívül senki . Helyet foglaltunk a sarokban , majd jóízűen nekiláttunk az édességek elfogyasztásához.

-Azt mondtad, hogy szinte alig van szabadidőd ! - nevetett fel hirtelen Noah - Akkor hogy lehet, hogy rétest eszünk ?

-Kaptunk 3 nap pihenést - mosolyodtam el - Ebből kettőt úgy volt, hogy otthon töltök , és lazítok, egyet meg a fiúkkal.

-Csak jöttem én , és mindent felbolygattam ... - sütötte le a szemét.

-Ugyan már - nyúltam az asztalon pihentetett keze után, mire felkapta a fejét - Szerinted mit csináltam volna egyedül ?

Óvatosan megszorítottam a kezét , mire zavarában lehajtotta a fejét, úgyhogy inkább gyorsan elengedtem. Pár percig csendben ültünk, mely már kezdett kínos lenni, így haraptam párat a rétesembe, melynél finomabbat életemben nem ettem ! Ezentúl ide fogok járni .

-A fiúkkal holnap mentek valahova ? - kérdezte hirtelen .

-Nem, ők jönnek hozzám - nyeltem le az éppen megrágott falatot.

Noah szemében furcsa fény csillant...a reményé. Összehúztam a szemöldököm, és a lányt kezdtem figyelni. Átfutott az agyamon, hogy talán rajongó , de ezt hamar meg is cáfoltam,mivel az utóbbi két napban semmi említést nem tett rá, hogy ismerne minket . Ezután csend állt közénk, de most nem kínos , sokkal inkább kellemesen hatott, ugyanis mindketten a gondolatainkba mélyedtünk. Noah a pulcsija ujjával babrált , fejét a falnak döntötte , miközben én az utolsó muffinom ettem. Összegyűrtem a papírt , és a tányérra dobtam , majd lenyeltem az utolsó falatot is.

-Ide még elfogok jönni -dőltem hátra , kezem összefontam a tarkómon.

-Nagyon finom volt - bólintott egyet mosolyogva.

Karjait összefonva az ölébe ejtette , majd fejét kicsit oldalra döntve nézett rám sötétkék szemei mögül. Tekintetem elidőzött gyönyörű arcvonásain , de a legjobban a szeme fogott meg. Éreztem, ahogy pulzusom egyre csak nő , szívveréseim megkettőződtek. Akaratom ellenére mosolyodtam el , mire a lány felvonta a szemöldökét.

-Mi az ? - nevetett fel , tekintetével ujjait vizslatta.

-Semmi - emeltem el a tekintetem mosolyogva.

Pár percig még csendben ültünk, majd úgy döntöttünk, hogy elindulunk. A tányérokat a pultra helyeztem, majd kiléptem Noah után a csípős hidegbe. Kapucnim a fejembe húztam, elrejtve arcom a kíváncsi szemek elől . Noah dideregve lépkedett mellettem , fekete hajába belekapott a szél , így néha megtorpant, és eltűrte a rakoncátlan tincseket , melyek gátolták a látásban. A tóhoz értünk, mely befagyott a hidegben .Noah a korlátra könyökölt , majd lábujjhegyre emelkedve kíjebb hajolt, hogy jobban lásson. Én már nagyon sokszor láttam így a tavat, ezért hátam a korlátnak döntöttem, és a járókelőket kezdtem figyelni.

-Ebben vannak halak ? És ha igen , akkor azok megfagynak ? Vagy beássák magukat a homokba ? Egyáltalán homokos az alja ? Ez mesterséges tó ?- zúdította rám bugyuta kérdéseit.

-Noah, Noah ! - csitítottam a kissé túlpörgött lányt .

-Bocsi - mosolyodott el - Na , de akkor meghalnak a halak, vagy sem ?

Hitetlenül fogtam a fejem , majd a lányra néztem, aki csillogó szemmel várta a válaszom. Óriási nevetés tört fel belőlem, mire páran felénk fordultak , de ez most nem izgatott...és ez óriási hiba volt. Hátam meggörnyedt , miközben Noah is felnevetett. Kezemmel térdemre támaszkodtam , majd szaggatottan, az elfolytott nevetéstől , kifújtam a levegőt. Nagy lendülettel egyenesedtem fel , mire a kapucnim lecsúszott a fejemről, felfedve kilétem a többszáz embernek , kik a parkban tartózkodtak. Hirtelen megfagyott a levegő , Noah arca elkomorult, majd mint derűlt égből villámcsapás, ezer vaku csillant meg , sikítozás támadt , és alig egy másodperc múlva, már körülvettek a rajongók. Megragadtam Noah kezét, és húzni kezdtem a tömegen keresztül. Nagynehezen kiverekedtem magunkat a tömegből, majd futásnak eredtünk. Meg sem álltunk a lakásig, melyet villámgyorsan feltártam , és szinte belöktem rajta Noaht.

                                                                  ~Noah Smith~

-Istenem , hogy mekkora balek vagyok ! - mérgelődött, miközben idegesen lerúgta a cipőjét - Nem kellett volna elmennünk !

-Nyugodj meg, nem történt semmi megbotránkoztató ! - értetlenkedtem, mire rámemelte izzó tekintetét.

-Te ezt nem értheted ! - dühöngött továbbra is - Nem tudod mire képes a sajtó ! Összekutyulnak mindent , bekavarnak, aztán mindenki rajtad csüng !

-Mit kavarnának ? - akasztottam fel a kabátom, tényleg nem értettem min kapta fel ennyire a vizet.

-Minket kavarnának össze ! - kiabált , mire összerezzentem - ,,Niall Horan szerelmes" Niall Horannak barátnője van " !

-De hát...nem vagyok a barátnőd - ültem le az egyik  székre.

-Noah , fogd már fel, hogy a sajtó mindenre képes ! - ordibált - Mindenkivel összeboronálnak , akivel csak egy szót váltasz !

-És ez mért akkora baj ? - húztam ki magam .

Láttam Niallon, hogy már nagyon nehezen tartja magát vissza, amit komolyan nem értettem. Összehoznak valakivel, és ? Mi lesz akkor ?

-Bántani fognak ! - jelentette ki dühösen.

-Niall , a rajongóid szeretnek , és elfogadnak úgy, ahogy vagy - nyugtattam.

-Te jó ég, nem magamról beszélek ! - fogta a fejét hitetlenkedve -Nem akarom, hogy miattam bántsanak !

Szó szerint lesokkoltam , dermedten ültem , és meredtem a mindig nyugodt, szőke fiúra, aki most idegesen járkált fel-alá az előszobában. Nehezemre esett felfogni, hogy rólam beszél.

-De nem vagyunk együtt , mért bántanának ? - nyeltem nagyot, mire Niall felkapta a fejét.

-Mert az újság szerint a barátnőm vagy, és ezt sokan nem tudják elfogadni ! - vette lejjebb a hangját, de még mindig érezni lehetett azt a mérhetetlen dühöt, mely áradt belőle.

Csendben mérlegeltem a szavait, miközben ujjammal kezdtem babrálni.

-Engem nem kell féltened ! - álltam fel egy halovány mosoly kíséretében.

-Noah.. - lépett közelebb, mire lehajtottam a fejem.

-Mondom, hogy nem kell aggódnod ! - jelentettem ki élesen - Hidd el , pár nap múlva örökre elfelejtenek !

Torkomban gombóc keletkezett, melyet sehogy sem tudtam legyűrni. Kikerültem Niall, majd felrohantam az emeletre , és becsaptam magam mögött az ajtót. Keserű íz költözött a számba..ezt akarom ? Hogy elfelejtsen ? Mert ha lejár az időm visszatérek a Pokolba, és akkor kitörlődöm az emberek emlékezetéből. Nem fogják tudni ki vagyok, elfelejtenek mindent , ami velem kapcsolatos.

-Nem akarom, hogy elfelejts ... - suttogtam megtörten , tekintetem a csuklómra siklott.

Harag árasztotta el egész testem , és legszívesebben leszakítottam volna a tetoválást, mely kilétemre emlékeztetett. Hisz én nem vagyok ördög ! Nem vagyok gonosz , ördögi , aljas, sem kegyetlen ! Megtörtem...a remény utolsó sugara is elszállt testemből...hogy tegyem tönkre Zayn életét, ha nem akarom ? De ha nem teszem sosem láthatom többé Jamest...
Barátom említésére felkaptam a fejem . Feltápászkodtam az ágyról , és az ablakhoz sétáltam , elhúztam a függönyt, és üveges tekintettel meredtem a csendes utcára. Este 8 óra ... olvastam le az utcai  óráról.
Az utóbbi 2 napban, amióta itt vagyok egyszer sem jutott eszembe James...nem hiányzott , nem gondoltam rá. Niall elfelejtette velem a gondjaimat , mellette lettem önmagam...az igazi énem mutatkozott meg mellette, mert nem voltak elvárások , szabályok. James mellett viszont olyannak kellett lennem, amit elvárnak. Erősnek , bátornak , és ördögnek...és ez eddig fel sem tűnt. De most, hogy tudom ki vagyok , már máshogy látom a dolgokat , és talán nem James az, akiért küzdenem kell !

5.~Megbánás, és szomorúság~

-Hol is kezdjem ... - kezdtem bele komoly arccal.

Talán nem is kell akkorát hazudnom... csak ki kell hagynom, hogy ördög vagyok , a többit elmondhatom.

-Nem volt a legszebb gyermekkorom - ismertem el - Apukám még születésünk előtt lelépett , anyukám, pedig épphogy ránk nézett. Már kiskoromban megtanultam , hogy csakis magamra számíthatok ...csakis.

Halk, hisztérikus nevetés hagyta el ajkaimat , mire Niall arca elkomorult. Lábaimat kinyújtottam , és a balt hanyagul átlendítettem a jobbon. Kezeimet összekulcsolva öleimbe ejtettem , majd összeszedve minden gondolatom, beszédre nyitottam a szám.

-Míg kicsik voltunk, felhőtlen volt a kapcsolatunk az ikertestvéremmel. Szerettünk együtt játszani , sokat beszélgettünk , és nevettünk. Azonban anya , mikor 14 évesek voltunk , minden szó , és ok nélkül elhagyott minket , Mia magába fordult , és míg én azon voltam, hogy legyen mit ennünk , és megéljünk valahogy, ő a szobájában sínylődött. Eltávolodtunk egymástól , és mára- már alig beszéltünk ... - mély levegőt vettem, majd folytattam történetem kitalált részét - Teljesen egyedül maradtam , és már nem bírtam tovább , így eljöttem , és tessék ... itt vagyok.

Halovány mosoly futott át arcomon , de bármennyire is próbáltam , nem maradt ott. Láttam Niall arcán, hogy megdöbben, nem erre számított.

-És ő most hol van ? - kérdezte halk hangon - Mia ?

-Nem tudom... - sóhajtottam , válaszom őszinte volt.

Nem tudom hol lehet, mit csinál, sikerült -e már neki a feladat, vagy ő is éppoly tanácstalan , mint én ? Niall lassan dőlt hátra a kanapén , majd elgondolkodva meredt maga elé. Szőke tincsei kócosan lógtak szemébe, melyeket időnként megelégelt, és kisöpört onnan. Csend telepedett ránk , ami ugyan nem volt kínos, engem mégis zavart , így egy erőltetett mosoly kíséretében újra szónokolni kezdtem.

-Imádom a telet,  a forrócsokit , főleg a tiédet ! Nem szeretem a kávét , a nagyon vidám színeket , imádom , mikor a számba esik a hó ! Szeretem nézni az embereket  , mikor örülnek, ugrálnak , sietnek valahova, vagy ha csak ülnek egy padon.  Szeretek olvasni , imádom a krimiket ! - kezdtem el, mire a mosoly őszintén ragadt arcomra - Nem szeretem, ha valaki nagyképű , és beképzelt ,  mondogassa magának az istenítő szavakat ! Szeretem, ha valami izgalmas , és relytéjes !

Miközben mondtam, ujjaimon számoltam , mire Niallből nevetés tört elő. Hangja átjárta egész testem , mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Fejét hátradöntötte , nevetésében már a hasát fogta , miközben én érdeklődve méregettem. Végül kacagása csillapodott , majd teljesen elhalt , fejét aranyosan hajtotta vissza. Kék szemei megcsillantak a lámpafényben , miközben édes mosoly kíséretében tekintetével végigmért.

-Na , mostmár mindent tudok rólad - mosolygott rendíthetetlenül.

"Bárcsak" szólalt meg egy hang a fejemben , mire furcsa érzés kerített hatalmába... bűntudat.  Összeráncolt szemöldökkel néztem végig magamon , kezdtem azt hinni, nem is önmagam vagyok . Tekintetem találkozott Nialléval , aki fürkészve figyelte mozdulataimat  , ezért gyorsan rendeztem vonásaimat.A csendet , hasam hangos korgása törte meg , mely emlékeztetett, hogy ennem kéne.

-Ma még nem is ettem semmit - fogtam meg a hasam, hátha akkor halkabb lesz.

-Rendeljek pizzát ? - kérdezte a mellettem ülő szőkeség.

-Nem akarom, hogy rám költsd a pénzed ! - ráztam meg a fejem , majd felpattantam, és a konyhába indultam.

Niall is követett , megállt a pult egyik oldalánál , és kíváncsian leste minden mozdulatom. Kitártam a hűtő ajtaját , és elkeseredetten vettem tudomásul , miszerint nincs benne semmi főtt étel. Tekintetem egy nagy gyümölcsön akadt meg, amit összeráncolt szemöldökkel ki is emeltem , majd hitetlenül a fiú felé fordultam.

-Egy ananász ?! - kérdeztem reménytelen hangnemben - Mit keres itt egy ananász, tél kellős közepén ?

Niall bolondosan  megrántotta a vállát, szemében gyermeki pajkosság csillogott. Hitetlenül ráztam a fejem , majd visszahelyeztem a gyümölcsöt a helyére.

-Áhá ! - vidultam fel , és kihalásztam a hűtő oldalából egy citromos joghurtot - Mégis van mit ennem !

Bizonyítékként a fiú arcába nyomtam a kajám , majd leszedtem a papírt a tetejéről, és meg is kostóltam. Niall szemeit lesütötte , szájait beharapva próbálta elfolytani feltörekvő nevetését , melyet homlokráncolva figyeltem.

-3 hete lejárt - hívta fel rá a figyelmem elfúló hangon.

Szemeim kikerekedtek , azonnal a csaphoz rohantam , kiköptem a citromos löttyöt, majd amilyen gyorsan csak tudtam kiöblítettem a számat.

-Fúj - töröltem meg ajkaimat kézfejemmel. Kétségbeesetten néztem körbe , tekintetem megállapodott Niall-on , mire hatalmas sóhaj szökött fel ajkaim közül - Lehet Hawaii pizza ?

                                                          
                                                                      ~Niall Horan~


 Nevetve haraptam még egyet a pizzába, miközben hitetlenül ráztam a fejem. Noah fintorogva nyúlt egy újabb darab ananászért , majd áthelyezte egy másik szeletre.


-Minek kértél Hawaii pizzát, ha nem szereted rajta az ananászt ? - kérdeztem reménytelen arcal.

-Jól van, mostmár leszállhatsz rólam ! - nevetett saját magán.

Közelebb húzta magához a tálat, majd jóízűen beleharapott a pizzájába. Fejemet rázva vettem kezembe a poharam , majd gyorsan ki is ürítettem tartalmát. Jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat , majd tekintetem az ananászokkal megrakodott pizzaszeletre tévedt. Megnyaltam ajkaimat , miközben tenyereimet gyerekes izgalommal összedörzsöltem. Mint egy pióca az áldozatára, úgy csaptam le az utolsó szeletre , amit tányéromra helyeztem, majd izgatottan meg is kostóltam. Noah megrökönyödve nézett, majd kitőrt belőle a nevetés , hangja betöltötte az egész helységet. Most ő rázta a fejét mosolyogva , majd óvatosan belekortyolt a poharába. Gyorsan megettem a maradék ételt is, majd összeszedtem a tányérokat, és a mosogatógépbe helyeztem őket. Noah közben az ablakhoz sétált , és kikukucskált a redőny résein .
Tekintetem akaratom ellenére emeltem rá , arcomra mosoly húzódott , amint lábujjhegyre ágaskodva leskelődött a kis résen. Halkan felnevettem , mire fejét felém fordította , arcán halvány mosoly suhant át. Kezeit maga mellé ejtette , majd teljesen felém fordult.

-Mi az ? - nézett rám sötétkék szemeivel.

-Olyan más vagy - néztem végig karcsú testén .

-És az baj ? - támaszkodott neki az ablakpárkánynak.

-Nem , sőt ... - nevettem fel.

A lány halovány mosolyra húzta a száját , ám szemeiben furcsa érzést véltem felfedezni...míg arca vidám maradt, szemei többet elárultak, mint azt akarta. Megbánás , és szomorúság keveredett tekintetében , ám ezt ügyesen palástolta , csakhogy engem elég nehéz átverni. Mivel híres vagyok , megkellett tanulnom, hogy hogy különböztessem meg az embereket. Kik azok , akik segíteni szeretnénenek, kik azok , akik magamért szeretnek , és kik azok, akiknek csak a hírnevem kell. Azonban Noah más volt... sosem a bandáról, vagy hírnevemről érdeklődött , még csak szóba sem hozta. Ő Niall Horant szerette volna megismerni, nem azt , akit minden újság, és tv mutat. És pont ezért volt furcsa a szemében tükröződő érzés, melyet nem tudtam hova tenni.

-Tudod , néha annyira nem értem az embereket - fordult vissza az ablakhoz, majd tekintetét újra rám emelte - Mindenki bezárkózik , pedig annyi mindent lehetne kint csinálni !

Szám huncut mosolyra húzódott , majd intettem a fejemmel, tudatára adva, hogy kövessen. Noah kíváncsian teljesítette ki nem mondott kérésem , azonnal mellettem termett, és elindult az előszobába. Izgatottságát leplezni sem tudta volna , bakancsát ügyetlenül húzta magára , majd sálát feltekerte, és magára kapta a kabátját. Eközben én is felöltöztem, majd sapkám fejembe húztam , és feltettem kapucnim, hogy lehetőleg senki ne ismerjen fel. Ahogy kitártam az ajtót , Noah rögtön kilépett , és meg sem állt a kapuig, melyet gyorsan fel is tárt. Bezártam az ajtót , majd a lány után iramodtam, aki a kapunak dőlve várta, hogy én is megérkezzek. Mosolyogva a kilincshez nyúltam, ám kezem azonnal visszarántottam ... forró volt.

-E... ez ...forró - néztem felváltva kezemre, majd a kilincsre.

Tekintetem idétlenül Noahra emeltem, attól tartottam kinevet, és hülyének tart majd , ehelyett azonban furcsa arckifejezést öltött. Félelem sugárzott szemeiből, ám amint észrevette, hogy őt figyelem, azonnal rendezte vonásait. Arcára értetlenség ötlött , összeráncolt szemöldökkel nézett az ajtóra.

-Ez kicsit abszurd , nem gondolod ? - kérdezte határozottan.

-Tudom, de tényleg forró volt ! - bólogattam, kiállva igazamért , ám mikor kezem újra a kilincsre helyeztem , az ugyanolyan hideg volt, mint kellett volna lennie - Pedig ....

Szórakozottan néztem újra a lányra, aki érdeklődve figyelt. Megráztam a fejem, majd bezártam a kaput , mely hangos kattanással jelezte, hogy ezután nem lehet belépni rajta. Noah arcán kislányos mosoly terült el, izgatottan indult el jobbra , mire én is észbekaptam, és utána futottam.

-Jól van , azért várj meg ! - nevettem, mikor végre beértem a lányt, aki erre megtorpant.

-Bocsi - pirult el, majd lassabbra vette a tempót.

Ezután csendben sétáltunk tovább , lépteink alatt ropogott a frissel hullott hó . Csípős szél fújt, mely olykor bele-bele kapott Noah hajába  , aki ilyenkor nevetve megtorpant, eltűrve rakoncátlan fekete tincseit. Kezeimet zsebeimbe mélyesztettem , miközben elmélyülten figyeltem a mellettem lépkedő lányt , aki néha néha felém nézett , majd halkan nevetve visszaszegezte tekintetét az útra.
Egy óriási, fából készűlt kapuhoz értünk , melyet most fehér hótakaró fedett. Mosolyogva léptünk be a park fái közé, melyek ágait hatalmas fagyöngyök díszítettek. Noah szájtátva fordult körbe, tekintetét a fák sokaságaira emelte. Hitetlen nevetés szökött fel ajkai közül , majd tekintetét rám emelte.

-Hisz ez gyönyörű... - nézett szemeimbe - El sem hiszem !

-Még sosem jártál itt ? - ráncoltam a szemöldököm.

-Nem... - ámult továbbra is, mire felnevettem.

Tekintetét az égre emelte , majd hirtelen kitárta kezeit , és nevetve forogni kezdett. Haja lobogott a levegőben, miközben hangos nevetése szívemig hatolt. Forgása lassúlni kezdett , majd egy egyszerű mozdulattal a frissen lapátolt hókupacba vetette magát. Megrökönyödve néztem a nevetéstől vonagló lányt, majd mintha csak fejbe csaptak volna, tört fel belőlem is a röhögés. Hátam előregörnyedt , szinte már fuldokoltam , miközben hasamat fogva lassan én is leereszkedtem a puha hóba. Nem érdekelt, ha megfázok , vagy berekedek , ebben a pillanatban csakis a mellettem fekvő lány kötötte le minden figyelmemet. Nevetésünk szerintem a világ másik oldalán is meghallották, de ha odáig nem is hatolt el , az utca végén biztos mindenki megrökönyödve kapkodta a fejét. Ennek gondolatára még jobban nevetni kezdtem , mire Noah felém fordította fejét, majd ő is nevetésbe tört ki. Lassan lecsillapodtunk , mire mintha a tőlünk nem messze ülő , idős bácsi fellélegzett volna . Fejem a lány felé fordítottam, aki térdeit felhúzva,  kezeit hasán összekulcsolva meredt az égre. Hirtelen megszűnt létezni a külvilág , csakis őt láttam, amint tekintetét lassan felém fordítja. Halk nevetés hagyta el ajkait, majd elmosolyodva nézett végig rajtam. Furcsa érzés kerített hatalmába , nem éreztem már a hó hidegét, csakis azt a melegséget, mely egész testem átjárta.