Nagy ásítás közepette fordultam bal oldalamra , a takarót a fejemre húztam, így eltakartam a függöny résein beszűrődő halovány fényt, mely bántotta a szemem. Jóleső sóhaj hagyta el a szám, ahogy beszippantottam a paplan friss virág illatát , mely mintha új erőt adott volna . Ellazítottam a végtagjaimat , így átadva magam a pihenés gyönyörű érzésének.
Aztán, mintha csak fejbe csaptak volna, jutott a tudatomig hol is vagyok igazából . Felcsaptam a takarót , és villámsebességgel ültem fel , talpaim a hideg talajhoz simultam. A hirtelen jött világosság bántotta a szemem , így nagyokat pislogtam, mire végre hozzászoktam. Testsúlyom lábaimra helyeztem, majd óvatosan felálltam , és a nagy gardróbhoz csoszogtam. Szélesre tártam , mire nem várt meglepődöttség ült ki az arcomra. A ruhák élükre vasalva pihentek szépen sorban a polcokon , a legtöbb azonban fogasokra akasztva lógott alább, szépen egymás után rakva. Mindegyik különféle színekben pompázott , nem úgy, mint az én szekrényemben , ahol minden egyes ruha fekete . Lányos izgalommal simítottam végig a ruhák selymes anyagán , majd a felénél széttoltam őket, és egyesével nézegetni kezdtem. Nehezen, de sikerült kiválasztanom mai szerelésem , mely talán legjobban illett jellememhez, mégis annyira idegen volt.
Csendben baktattam le a lépcsőn , leérve azonban nem tudtam mit tegyek. Illetlenségnek véltem csak úgy beülni a fotelba, és TV-ni , vagy kutakodni a hűtőben. Azonban legnagyobb szerencsémre kinyílt a konyhaajtó , és egy kócos hajú fiú lépett ki rajta.
-Jó reggelt ! - mosolygott rám , kezében két bögrét tartva.
-Szia - köszöntem zavartan.
-Csináltam kávét - emelte meg az egyik kezében tartott csészét - Kérsz ?
-Még sosem ittam, de szívesen megkóstolom - mosolyodtam el , teljesen megfeledkezve arról , hogy elárulhatom magam.
-Nem ittál még kávét ? - húzta fel a szemöldökét furcsállva.
-Ugyértem , hogy...még a tiédet nem kóstoltam - mentettem a menthetőt.
Legszívesebben a falba vertem volna a fejem , hogy mondhattam ilyet ? ,,Szép" szavak áradatát zúdítottam magamra, majd erőt vettem magamon , és mosolyt erőltettem az arcomra. Niall furcsállva nézett, majd egy válrándítással lezártnak tekintette az ügyet. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám, majd követtem a fiút a nappaliba. Lehuppantam a kanapéra , és érdeklődve figyeltem Niall minden mozdulatát, amint a dohányzóasztalra helyezi a bögréket, majd ő is leül mellém. Szótlanul vettem a kezembe a forró italt , melynek tetejét tejszínhab díszített. Niall közben a fekete távirányító után nyúlt , amivel bekapcsolta a TV-t. Hidegen hagyott a képernyő , inkább a fekete lé, mely a bögrémben kavargott , kötötte le a figyelmem. Végülis, a forrócsoki isteni volt, akkor ez sem lehet rossz. Óvatosan emeltem a számhoz a csészét , a forró gőz , mely az italból távozott, jólesően csapta meg az orrom. Lassan kortyoltam bele az italba, de a várva várt hatás elmaradt. Kesernyés íz töltötte be a szám, mire akaratom ellenére fintorodtam el. Leemeltem a bögrét a számtól , közben vonásaimat próbáltam rendezni.
-Azt hiszem, nem szeretem a kávét ... - jegyeztem meg halkan, mire Niall felém kapta a fejét.
-Nem ízlik ? - szontyolodott el.
-Az igazat megvallva - kezdtem magyarázkodni - nem szeretem , csak azt hittem a tiéd ízleni fog, de sajnos ezt a löttyöt nem nekem találták ki !
Niall szája mosolyra húzodott, miközben ajkait halk nevetés hagyta el. Az én szám is mosolyra húzódott , majd nevetés tört fel belőlem is. Hátradőltem a kényelmes ülőgarnitúrán, miközben nevetésem töltötte be az egész helységet. Niall keze véletlen a combomra tévedt , mire összerezzentem. Furcsa érzés járta át a testem , melegség öntött el , szívem nagyot dobbant. Ijedten kaptam mellkasomhoz, miközben tiltakozóan ráztam a fejem.
-Nem , nem , nem , nem , nem ! - suttogtam épphogy hallhatóan.
Dobogott...dobogott a szívem, méghozzá nagyon hevesen . Félelem lett urrá rajtam... mi történik velem ?
-Noah ? - nézett rám aggódva Niall - Jól vagy ?
-Igen , persze , megbocsátasz pár percre ? - feleltem zaklatottan, miközben tekintetem ide-oda járattam az ajtó, és a fiú között.
-Persze - ráncolta össze a szemöldökét, de én már el is tűntem az ajtó mögött.
Sietősen futottam fel a lépcsőn , és berontottam a szobába. Annyi erőm még volt, hogy becsukjam az ajtót , de aztán lábaim elgyengűltek. Erőtlenül csuklottam össze , és zuhantam a földre , melyet nagy koppanás jelzett. Csuklómba elviselhetetlen fájdalom nyilalt , mire gyötrelmes sikoly hagyta el a szám. Szemeimet görcsösen szorítottam össze , remélve, hogy enyhül a fájdalom. Légzésem lihegéssé változott , a levegőt szaggatottan vettem. Csukott szemhéjaim alatt összegyűltek a könnyek, kinyitásra késztetve szemeimet. Lassan engedelmeskedtem , könnyeim patakként folytak végig arcomon , égetve puha bőröm. Körmeimet a szönyegbe mélyesztettem, ajkaimat összeszorítottam, elfolytva újra feltörő kiáltásaimat. Hajam csapzottan lógott előre , olyan voltam, mint egy tehetetlen oroszlán , ki csak szenvedni tud, mert nem tehet semmit.
Tekintetem a csuklómra tévedt , mire szemeim kikerekedtek. A tetoválás, mely földreszállásom után jelent meg karomon , vörös tűzként izzott. Körvonalai kidudorodtak , és vészjósló piros színben zárták közbe a holdat ábrázoló képet. Az egész alkarom egyenletes ütemben lüktetett , látásom homályosodni kezdett , míg végül már nem maradt semmi, csak sötétség...
Ne felejtsd el ki vagy , és miért jöttél !
Hang behálózta az elmém , vízhangként ismétlődött , mintha csak mellőlem szólt volna . Fejem lüktetett , tüdőm összeszorult , alig jutottam levegőhöz. Majd egyszerre elmúlt minden fájdalom , látásom újra kitisztult.
A szoba csendjét csak hangos lihegésem törte meg , mely mintha felerősödött volna , így, hogy nem talált vetélytársat, ki hangosabban szólna nála. Homlokom verejtékezett , fekete hajzuhatagom csapzottan lógott előre , végei a padlót súrólták. Ne felejtsd el ki vagy ... ez a mondat ismétlődött bennem folyamatosan, miközben minden erőm összeszedve kiegyenesedtem ültemben.
-Meg kell keresnem ! - suttogtam , hangom mégis határozottságot sugárzott.
Súlypontom lábaimra helyeztem, majd lassan felálltam. Kezeim még mindig remegtek , azonban döntésem végleges volt. Nem várhatok itt hogy megjöjjön , nekem kell mennem. Magabiztos léptekkel indultam meg az ágyhoz , melynek takarója pont úgy állt, ahogy reggel hagytam. Közvetlenül előtte álltam meg , szemeimet lehunytam , és erősen koncentráltam. Halk puffanás jelezte , hogy tervem bevált , és mire szemeim újra kinyíltak, már egy ruhákkal megpakolt táska hevert a franciaágy közepén. Mosoly kúszott a számra, miközben megmarkoltam a fülét , és egy könnyed mozdulattal leemeltem az ágyról. Az ajtó egy csettintésre kinyílt előttem , én pedig azonnal ki is léptem rajta , majd az irányt a földszint felé vettem.
-Már kezdtem aggódni, hogy valami bajod van ! - sóhajtott megkönnyebülten Niall, mikor meglátott a lépcsőfordulóban - Mész valahova ?
Csendben lépkedtem le a lépcsőn, majd megálltam előtte , tekintetem övébe fúrtam. Magasabb volt nálam , ami hatására aprónak, és elnyomottnak éreztem magam, pedig ha úgy vesszük, én vagyok fölényben. Zavartan szorongattam táskám fogantyúját , majd egy nagy sóhaj közepette belekezdtem.
-Nagyon köszönöm , amit értem tettél, de nem maradhatok tovább ! Neked is jobb lesz , így nem tudok bajt hozni a fejedre ! - mondtam határozottan.
Niall arca elkomorult , vonásai megkeményedtek. Csalódottság ült ki arcára , mely legbelül megdöbbentett, azonban tartottam magam elhatározásomhoz.
-Mért hoznál bajt a fejemre ? - kérdezte erőteljes hangon .
-Ez bonyolult , elég annyi , hogy nem lenne jó vége, ha maradnék - bólintottam, megerősítve mondandóm.
-És hol fogsz aludni ? - húzta fel a szemöldökét.
-Boldogulok majd valahogy - rántottam a vállamon - Köszönök mindent !
Pár percig csendben álltam, majd mosolyt erőltettem arcomra , és kikerülve őt a bejárati ajtó felé indultam. Magamra kaptam a kabátom , és a csízmám , majd még egy utolsó pillantást vetve a döbbenten álló szőkeségre, kiléptem a kertbe. A téli csípős szél azonnal elkapott , és arcomba fújta göndör hajam. Testem megremegett, de tartottam magam, így tettem egy lépést a hóban, mely kis híján a térdemig felért. A vizes anyag egy szempillantás alatt beszivárgott csízmám résein , eláztatva a zoknim , és nadrágom. Bosszús sóhaj tört fel belőlem , ám folytattam utam. Táskám alja súrólta a havat, félő volt, hogy az is elázik . Nagy nehezen kiértem a kapuig , ám kinyitása komoly gondot okozott, ugyanis a zár megfagyott. Óvatosan körbekéleltem , majd miután meggyőződtem róla, hogy senki sem figyel , kezem a zárhoz nyomtam , és koncentrálni kezdtem. Piros lángok szabadultak fel tenyeremből , megolvasztva a reteszt, mely halk kattanással jelezte, hogy feladja a harcot. Önelégült mosollyal az arcomon léptem ki a kertből , de mosolyom azonnal lefagyott. Egy kocsi suhant el előttem , felverve a lagyakot, mely rajtam landolt.
-Ezt nem hiszem el ! - néztem végig magamon fancsali képpel.
Hajamból barna sár csöpögött , fehér bakátomat pedig inkább feketének nevezném . Hisztérikusan dobbantottam egyet tehetetlenségemben , miközben undorodva lesöpörtem kabátom ujjáról a szutykot.
-Boldogulok majd valahogy - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot - Ezt te sem gondoltad komolyan !
Lassan fordultam meg , mire Niallt pillantottam meg, amint az ajtó előtti oszlopnak dőlve állt. Szégynekezve húztam be a nyakam... tényleg nem gondoltam végig !
-Ezzel nem számoltam ...-ismertem be.
A fiú arcán győsztes mosoly terült szét , majd ellőkte magát az oszloptól, és elém sietett. Kérdezés nélkül elvette a táskám, majd mosolyogva a ház felé intett.
-Mondom , hogy csak bajt hozok rád ! - tiltakoztam .
Olyan kedves, és nagylelkű volt ez a fiú... és én csak rosszat okozok neki, pedig nem akarok . Viszont, mivel ismeri Zaynt , remélhetőleg nemsokára találkozhatok vele is... csak ki ne fussak az időből, mert az az életembe kerülhet.
-Ugyan mivel ? - nevetett fel édesen - Gyere már !
Hezitáltam, de végül megadtam magam, és tenyerem Niallébe illesztve elindultam a ház felé. Beérve jóleső meleg csapott meg , mely megváltásként köszöntött . Lerúgtam magamról a csízmám , majd gyorsan kibújtam zoknimból, mely mintha csak egy hideg zuhanyt vett volna. Lábujjhegyen lépkedtem fel az emeletre , ügyelve, hogy ne vizezzek össze mindent. A fürdőben leaggadtam magamról piszkos ruháimat, és a mosdókagylóba helyeztem őket , hogy majd átöblítsem. Beléptem a zuhanykabinba , és rögtön magamra engedtem a forró vizet, mely kényeztette bőröm.
Ha valahogy kapcsolatba tudnék lépni Miával , akkor ő biztos tudna segíteni... Mia igazi ördög . Kívül bájos, és gyönyörű, ám belül verejéig gonosz , furfangos és ravasz. Senki, és semmi nem álhat az útjába, ha valamit akar, azt úgyis megszerzi, bármi is legyen az ára. Én viszont kívül is ugyanolyan vagyok, mint belül... bizonytalan, ha döntést kell hozni, ám annál inkább kíváncsi, ha az emberekről , és a szokásaikról van szó.
Elzártam a csapot , és kicsavarva a hajamból a vizet, kiléptem a kőre. Apró testem törölközőbe bugyoláltam , megtöröltem a hajam , majd belebújva a kölcsönkapot papucsba, kiléptem a helységből. A folyosói hőmérséklet sokkal hidegebb volt, mint a fürdőben uralkodó , párás, meleg levegő, így gyorsan besliccoltam a szobába. Magamra kaptam egy sima fehér , hosszú újjú pólót , és egy fekete cicanadrágot , majd visszasiettem a fürdőbe , ahol nagy nehézségek árán, de előkutattam a hajszárítót. Miközben fekete hajam száradt , addig én a gondolataimba merűlve meredtem tükörképemre . Szokatlan volt magamat így látni... emberként . Én más vagyok , vagy mégsem ? Furcsa gondolat vert táborhelyet elmémben , melynek következtében a hajszárító is megállt a kezemben. Vagy mégsem... ? Gyorsan megráztam a fejem, így a gondolat továbbszállt, ám a kétely továbbra is bennem élt.
-Mit szoktál csinálni, mikor egyedül vagy ? - tudakoltam, miközben lábaimat törökülésbe húztam a kanapén.
-Nem sok időm van kikapcsolódni - jegyezte meg Niall, miközben nagyot harapott a szendvicsébe - Mikor van egy kis szabad időm , általában ha tehetem meglátogatom az anyukám , de a legtöbbször elmegyünk valahova a srácokkal.
-Srácokkal ? - kérdeztem , bár tudtam kikről beszél.
-A bandatársaim - bólogatott , majd zsebébe nyúlt , és egy apró készüléket halászott ki onnan.
Felhúzott szemöldökkel figyeltem, amint megnyomott egy gombot , mire az egész képernyő kivilágosodott. Kíváncsian , ugyanakkor megrökönyödve néztem, amint a felülethez ér , mire az feloldódik, és egy kép jelenik meg rajta. Niall a képernyő jobb sarkába kattintott, mire valami menü szerűség jelent meg a kijelzőn. Ide oda kattingatott , és huzogatta a képernyő felületét , mire végre ujjai megállapodtak egy képen, melyre rá is nyomott. Ugyanaz az 5 fiú mosolygott rám , melyből kettőt ismerek is.
-Ők azok - mosolyodott el , miközben féloldalasan rám nézett - Louis , Harry , én , Liam...
-És Zayn - fejeztem be suttogva.
-Ismersz minket ? - húzta fel a szemöldökét, miközben teljesen felém fordult.
-Igazából láttalak a nagy plakáton - ismertem be, mire Niall halkan felnevetett.
-De akkor honnan tudod Zayn nevét ? - kérdezte kíváncsian.
-Hát... egy újságban volt róla egy cikk , amit olvastam , és megjegyeztem a nevét - improvizáltam , mely már kezd mindennapos lenni.
-Jah, értem - bólintott , majd lezárta a képernyőt .
Félve nézett rám, mire összeráncoltam a szemöldököm , nem értettem...
-Te már nagyjából ismersz , de én nem tudok rólad semmit - szólalt meg halkan, mire bennem az ütő is megállt.
-Meséljek...magamról ? - nyeltem nagyot.
-Igen - mosolyodott el .
Dermedten ültem , és törtem az agyam . Hazudnom kell , jól tudtam, de mégis annyira nehezemre esett. Hiszen Niall olyan közvetlen, és kedves volt velem, megosztotta velem az életét , nekem meg hazudnom kell az enyémről .
-Hol is kezdjem... - kezdtem bele , mire Niall szeme felcsillant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése