Lehajtott fejjel szedtem a lábaimat , a hó ropogott talpam alatt. Az utca kihalt volt, az egyetlen fényforrás a lámpa pislákoló fénye , és néhány ház ablakain kiszűrődő lámpa volt. Szemem már hozzászokott a Pokolban uralkodó sötétséghez, így ez különösebb gondot nem okozott. A havazás már elállt, azonban az eget sötét felhők takarták el. Csípős szél fújdogált, amire rendszeresen beleremegett testem. Már órák óta bolyongtam hontalanul a városban , utcáról utcára mentem, de nem tudtam mitévő legyek. Mindenre felkészültem, csak arra nem gondoltam, hogy hol fogok aludni?
Elkeseredetten adtam fel , és behúzódtam egy ház eresze alá. Lesöpörtem a havat a kis padkáról, majd letelepedtem rá. Lábaimat felhúztam, majd átkaroltam őket , így melegítve magam. Nem voltam hozzászokva az efféle hideghez, a Pokolban mindig 25 fok volt, se nem hideg, és nem izzasztóan meleg.
Kapucnimat fejemre húztam, így kicsit elviselhetőbb lett a szél . Kezem remegett a hidegtől ,ahogy egész testem. Mindent megadtam volna egy meleg italért, vagy egy takaróért, ha már itt kell éjszakáznom , de senki nem jött segítségemre... mért is tették volna ? Egy idegen lány gubbaszt a padkán... én sem tennék semmit ! Különösen, hogy egy árva lélek nem mászkál ilyenkor ezen az utcán. Azonban az is feltűnt, hogy összesen 4 ház található itt, pedig elég hosszú az utca .
Hangos koccanások sorozata adta tudatomra, hogy fogaim is vacognak. Még jobban összegömbölyödtem , és törni kezdtem az agyam. Vajon Mia , és James mit csinál ? Valószínúleg ők szerencsésebbek, és már meg is találták kiszemeltjüket... bár csak nekem is lenne annyi erőm, hogy felálljak, és megkeressem a fiút . Csak sajnos, én nem ilyen vagyok ! Nem vagyok sem ravasz, sem eltökélt, bátor meg végképp nem !
Más vagyok, mint a többiek ... nem vonz a kegyetlenség , sőt undorodom , és talán valahol mélyen, még félek is tőle. Én nem tudom élvezni, ha valaki szenved, vagy haldoklik. , nem tudom fapofával nézni mások gyötrelmeit. Kiskoromtól kezdve vonzott az emberi élet , de most, hogy a megfagyás szélén állok, már nem is olyan izgalmas , mint hittem.
Nehezen vettem a levegőt, lehelletem páraként távozott ajkaim közül . Szemeimet lehunytam, majd fejem az ég felé emeltem. Csukott szemhéjaim alatt felidéztem James arcának vonásait, erőt merítve belőle . Meghalni nem tuok, hiszen ördög vagyok , vagyis halhatatlan , viszont ugyanúgy érzem a fájdalmat, a kínt , a szenvedést . Ugyanúgy fáj ha megégetnek, ha megsebeznek, ha megütnek, ha éppenséggel mindjárt megfagyok, azzal a különbséggel, hogy meghalni nem tudok , én csak szenvedek. Ezért sem kerülhetek a mennybe , és vissza a pokolba sem , nem tudok meghalni... az én sorsom ennél ezerszer rosszabb ! A Seol... az elveszett lelkek közé űznek, hogy ott éljem le életem , jégbefagyva, de tudatában a történéseknek... és ez rosszabb minden kínzásnál !
Fülem lépések tompa zaja ütötte meg , melyek vízhangot vertek a csupasz falakon. Szemeim kipattantak, miközben fejem a hangok irányába kaptam. A sötétből egy alak körvonalait véltem felfedezni . Az alak egyre tisztábban rajzolódott ki elöttem , és mikor a lámpa fényének körébe ért, végre megpillanthattam . Fekete bakancsot, és sötét farmert viselt , azonban kabátja kapucniát fejébe húzta, így arca rejtve maradt előlem.
Sóhajtva kaptam vissza a fejem , és térdemre támasztva meredtem magam elé. Végső elkeseredésemben megpróbáltam kizárni a fejemből, hogy milyen hideg van, ám ez lehetetlennek bizonyult. Kapucnim teljesen fejemre húztam, de a szél így is behatolt a réseken , beleremegtetve testem.
Egy bakancs haladt el előttem, majd megtorpant , és némi hezitálás után felém indult. Értetlenül kaptam fel a fejem , mire a srácot pillantottam meg , közvetlen elöttem .
-Ilyen hidegben veszélyes itt gubbasztani ! - jegyezte meg, miközben kezét felém nyújtotta.
Ajkamba harapva vettem számításba esélyeimet, majd némi hezitálás után , jéghideg kezem, a fiúéba helyeztem.
-Nem szívesen teszem - válaszoltam , miközben felálltam.
-Nincs hol aludnod ? - tette fel a logikus kérdést.
-De , ez a padka csak rám vár - mutattam eddigi ülőhelyemre.
A fiú száját halk nevetés hagyta el, majd a zsebében kezdett kutatni. Pár másodperc múlva egy furcsa , ujjas valamit húzott elő , és felém nyújtotta.
-Tessék, vedd fel addig - szólalt meg, majd kezembe nyomta a furcsa, ugyannakkor meleg anyagot - Itt lakok az utca végén , szerintem az ágyam kényelmesebb, mint a padka !
-Ez mi ? - csúszott ki a számon - Vagyis... köszönöm !
Halovány mosoly jelent meg az arcomon, miközben a fiú oldalán elindultam. Fogaim még mindig vacogtak , de most lekötött, megmentőm tanulmányozása. Furcsa volt ez a fiú , túlságosan közvetlen. Tekintetem a furcsa anyagra siklott, melyet kezeim közt szorongattam. Ekkor tűnt fel a hasonlóság a kézfejem, és a ruhadarab között. Némi hezitálás után , óvatosan felhúztam őket kezemre , de a biztonság kedvéért a zsebembe rejtettem , mert ha nem erre való, azt nehezen magyaráznám ki.
Éveknek tűnő percek múlva egy nagy házhoz értünk, melynek szomszédai nem voltak. A srác, kinek még a nevét sem tudom, kutakodni kezdett kabát zsebében, majd hangos zörgések között egy kulcscsomót húzott ki onnan. Kiválasztotta az egyiket, majd a zárba helyezte, mely halk kattanással ki is nyílt . Beléptem rajta , és elámulva néztem végig az előkerten, mely még így , fehér takaróba burkolva is gyönyörűen nézett ki. A fiú az ajtó felé kezdett terelni, majd azt is kitárta előttem.
-Várj , még a nevedet sem tudom ! - torpantam meg hirtelen.
-Niall , Niall Horan - mosolyodott el kapucnija alatt , majd beljebb tolt - Téged hogy hívnak ?
-Noah Smith - válaszoltam , majd utat engedtem a fiúnak.
A házban megnyugtató meleg uralkodott , dermedt tagjaim kezdtek kiolvadni. Lehámoztam magamról a kabátom, sálam sapkám , majd visszaadva a kezemet melegítő tárgyat beljebb léptem a lakásban. Csodálkozva néztem végig a hatalmas lakáson , mely 3-szor akkora volt, mint a miénk. Balra egy szépen berendezett nappali nyílt , honnan fahéj illat áradt. Jobbra a konyhát véltem felfedezni , mely talán még a nappalinál is nagyobb volt.
-Gondolom jól esne egy forrócsoki , vagy valami forró - mosolygott rám Niall .
Közben róla is lekerült a kabát, így szemügyre tudtam venni arcát. Szőke haja kócosan meredt a feje tetején , száját aranyos mosolyra húzta. Kék szemei megcsillantak a lámpafényben , ahogy végigmért.
-Igen, az jólesne, köszönöm ! - mosolyodtam el halványan .
Csendben követtem a konyhába, majd némi habozás után letelepedtem az egyik székre. Niall a polchoz sétált , és két bögrét helyezett az asztalra , majd kihalászta a tejet a hűtőből , és teletöltötte a bögréket.
-Kérdezhetek valamit ? - szólaltam meg halkan.
-Persze ! - fordult egy pillanatra felém, majd vissza a mikróhoz.
-Mért segítesz rajtam ? - böktem ki, mi a lelkem nyomta.
Niall furcsállva fordult felém , kék szemeit enyémekbe fúrta. Várakozóan néztem a szőkeségre , várva a választ.
-Egy ilyen szép lányt , csak nem hagyok magára ilyen hidegben - rántott vállat, de szavai mögött valami furcsa bujkált.
Elém helyezte a barna lével teli bögrét, majd helyet foglalt velem szemben. Megköszönve a kezembe vettem a gőzölgő italt , és hagytam, hogy a meleg átjárja testem. Óvatosan kortyoltam bele , majd , mivel nagyon melegnek bizonyult , visszahelyeztem az asztalra .
-Nagyon szép lakás - jegyeztem meg , miközben tekintetem végigjárattam a kitapétázott falon.
-Köszi - mosolyodott el megint Niall.
Nagyokat kortyolva az italba hagytam, hogy testem visszakapja eredeti melegét. Mintha csak egy jégkockából olvadtam volna ki. Meglepetten néztem bögrém aljára , mely üresen nézett vissza rám.
-Gondolom fáradt vagy - állt fel Niall - Gyere , megmutatom a vendégszobát !
Engedelmesen pattantam fel a székről , és a fiú után iramodtam. Csendben követtem a lépcsőn , ám mikor felértünk, újabb ámulat ragadott magával. A szobákat összekötő folyosó kör alakban fonódott össze , falai halvány kék árnyalatban tündököltek. A folyosóról vagy 6 ajtó nyílt , ami számomra szokatlan volt, figyelembe véve, hogy csak egyedül lakik itt.
-Itt van - mutatott a legközelebb eső ajtóra - Az én szobám szembe van , a legutolsó pedig a fürdőszoba.
-Köszönöm - mosolyogtam, majd megindultam a mutatott szoba felé.
Kezem a kilincsre helyeztem , majd óvatosan lenyomtam, mire az ajtó könnyedén feltárult. Csodálattal néztem végig a szobán, melyhez foghatót soha életemben nem láttam. A fal mályva színben tündökölt , melyet ízlésesen néhol, mintás tapéta borított . Az ajtóval szemben egy hatalmas francia ágy foglalt helyet, mindkét oldalán egy-egy éjjeliszekrénnyel. Balra egy hatalmas gardróbot véltem felfedezni , mellette egy hatalmas tükörrel. Tátott szájjal léptem beljebb, kezemmel óvatosan végigsimítottam a takaró puha felületén.
-Tetszik ? - lépett be Niall is.
-Ez... ez gyönyörű - néztem körbe mégegyszer.
-Azért ne ájulj el ! - forgatta meg a szemeit, de szája szegletén mosoly bujkált.
-Igyekszem ... - jegyeztem meg gúnyosan.
-Van a szekrényben tiszta ruha - mutatott az említett tárgyra
-Köszönöm - mondtam hálásan.
Niall bólintva megfordult , de az ajtóból még visszanézett rám.
-Jó éjt, Noah ! - köszönt.
-Jő éjt ! - viszonoztam.
Az ajtó halkan becsukódott, én pedig magamra maradtam a kétségeimmel. Tudtam, hogy nem ördöghöz méltóan viselkedtem , egész este olyan kedves voltam, mint valami angyal... bár , sosem voltam igazán gonosz.
Niall ...Niall...Niall ... törtem a fejem. Olyan ismerős volt nekem , az arca , és az a gyönyörű kék szeme. Az ablakhoz sétáltam, és elhúztam a függönyt , így rálátásom nyílt a sötét, néptelen utcára. Újra eszembe jutott a küldetésem, melyet erre a pár órára , melyet Niallal töltöttem , sikerült elfelejtenem . Egy kép ugrott be , melyről 5 fiú mosolygott rám , köztük Zayn is ...
-Uramisten ! - sikítottam fel halkan.
Kezem szám elé kaptam, majd megfordultam , és arra a pontra meredtem, ahol pár perce még Niall állt... hiszen ő Zayn barátja !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése