Minden zegét-zugát ismerem, az ágytól kezdve a plafonig, és pont ez teszi unalmassá. Mennyivel jobb lenne , ha mondjuk lenne egy titkos ajtó a falon, mely mondjuk valami kísérteties szobába vezetne...vagy az emberekhez ! Igen, az maga lenne a menyország ! Észrevétlenül kijuthatnék , és még csak fel sem tűnne senkinek...Miket is beszélek ? Elkapnának , és száműznének örökre, azt pedig nem akarom!
-Noah ! Gyere egy kicsit ! - hallottam meg egy ismerős hangot.
Felálltam a székről , és visszatoltam a helyére, hogy ne legyen útban. Kezemmel kisimítottam szoknyám redőit , majd határozott léptekkel indultam meg a nagyszoba felé. Kilépve a szobám melegéből, megcsapott a folyosó hideg levegője. Nem tétováztam sokat, sietős léptekkel indultam meg jobbra, elhaladva 2 szoba mellett . Nem kellett sokat mennem , el is érkeztem az óriási boltívhez, mely utat nyitott a szobába. Utáltam ezt a helyet , hűvös és rideg volt számomra, fekete falai vészjóslóan figyelték minden mozdulatom , mikor megálltam a kanapé mögött.
-Itt vagyok ! - jelentettem ki , mert ikerhúgom nem nagyon vette észre közelségem.
-Oh, nem vettelek észre - fordult felém kedves mosollyal az arcán- Milyen csini vagy , készülsz valahova ?
Meglepett milyen érdeklődéssel mér végig , mosolya szokatlan volt számomra, megszoktam mindig kemény tekintetét.
-Nem, nem megyek sehova - mondtam hűvösen - Mit akartál mondani ?
Mia-t meglepte gorombaságom, mely még nekem is szokatlan volt. Kettőnk közül mindig is ő volt az erősebb és a bátrabb, annak ellenére, hogy én születtem elöbb. Magánakvaló és titokzatos jelleme szöges ellentéte volt az én kíváncsi , és nyitott természetemnek. Kiskorunkban még nagyon jóban voltunk , de Mia megváltozott. Visszahúzódó lett, mióta anyánk itthagyott minket. Már nem tudok megbízni benne , hűvős tekintetében van valami ... ami kételyeket kellt bennem.
Mia arcáról lefagyott a mosoly , helyét átvette a már jól ismert kifejezéstelen arc.
-Ma van az ünnepség , gondoltam segíthetnél ruhát választani - mondta rezzenéstelen arcal.
-Persze - mosolyodtam el halványan , majd elindultam a szobája felé.
Mia csendesen követett , tekintete lyukat égetett bőrömön . Benyitottam a szobába , és meglepődötten konstantáltam, mennyire idegen számomra. Utoljára 14 évesen jártam itt , mikor még közös szobánk volt. Azóta nagyon megváltozott , érettebb ls nőiesebb lett. A játékok helyét, melyek régen még a polcokon sorakoztak, átvették a kisebb nagyobb szuvenírek , fényképek, sötét könyvet , parfümök és egyéb dolgok. Tekintetem megakadt egy fényképen , mely az íróasztalán foglalt helyet. Közelebb léptem , felemeltem a már poros fényképet , és a kezemmel óvatosan letöröltem . Két egyforma kislány nézett vissza rám ,egymás kezét szorongatva. Nagyot nyelve gyűrtem le a torkomban lévő gombócot. Csak ekkor fogtam fel, hogy a szakadék, mely kettőnk között keletkezett , milyen mély is.
-Rég volt már, nem igaz ? - lépett mellém csendben Mia.
Kezemmel végigsimítottam a kereten , mintha ezáltal az elmémbe akarnám vésni a képet , két kislányról , akik nem törődve a szabályokkal, önfeledten élvezik egymás társaságát.
-Rég ... - ismételtem halkan, majd visszatettem a képet a helyére - Na válasszunk valami ruhát !
Mia arcán halovány mosoly jelent meg , majd megfordult, és a szekrényhez sétált. Miközben kutakodott végigjártam a szobáját , megnéztem a fényképeket, könyveket, megcsodáltam az ékszereit , és kacatjait.
-Ez milyen ? - lépett ki a gardróbból húgom.
- Hu , nagyon szép ! - néztem végig a csipkés ruhán.
Mia megállt a tükör elött , és komoly arcal nézett végig magán. A fekete ruha hozzátapadt testéhez , karcsúsítva így is szép alakját. A csipkék elegánsá tették és feldobták a ruhát.
-Ez valahogy nem én vagyok... - tűnődött el, tekintetünk találkozott a tükörben - Mi lenne , ha inkább te vennéd fel ?
-Tényleg ? - lepődtem meg.
Mia kibújt a ruhából, és válaszképpen a kezembe nyomta. Míg ő a gardróbban keresgélt levetköztem, és belebújtam a ruhába. A tükör elött megállvameglepődötten néztem végig magamon. A ruha kiemelte karcsúságom , mondhatni szép voltam benne.
-Hozzád jobban illik, nagyon szép vagy ! - lépett elő Mia .
Új ruhája tényleg jobban illett jelleméhez. A fekete miniruha, amit viselt vagány külsőt kölcsönzött neki.
Végignéztem magunkon... ha valaki nem ismer , nem tudna megkülönböztetni minket, pedig tisztán kivehető különbségek vannak rajtunk. Mia arcának vonásai jóval keményebbek , míg az én arcom kerekded. Emellett Mia szeme feketén ragyog , míg az én szemeim sötétkék árnyalatot öltenek. Talán ez a legeltérőbb tulajdonságunk, jellemünk után. Mia határozott , kemény kisugárzása , elüt az én inkább vidám, kíváncsi természetemtől.
-Készülődnöm kéne - mosolyodtam el , majd az ajtóhoz sétáltam.
Belépve a szobámba a tükrömhöz sétáltam , és a kezembe vettem a kefém. Óvatos mozdulatokkal fésültem ki koromfekete hajam, ami lassan a derekamig ért. Miután kifésültem , begöndörítettem , és a fejem tetején lófarokba kötöttem, de pár tincset kihagytam, amik így vígan lengedeztek.Szemceruzával kihúztam a szemem , és raktam fel egy kis szempillaspirált. Vörös rúzsom még vonzóbbá tette megjelenésem.
Belebújva a magassarkúmba kiléptem a szobámból , és szinte nekiütköztem Jamesnek, aki épp be akart kopogni.
-Noah...- ámult el, mikor meglátott - Gyönyörű vagy!
Mosolyogva néztem végig legjobb barátomon, ki elismerően méregetett.
-Mehetünk ? - nyújtotta felém a kezét.
-Igen - mosolyogtam, majd belékaroltam.
Elindultunk a bejárat felé , ahol James ajtót nyitott . Vidáman léptem ki a sötét utcára , ami már nyüzsgött az ördögöktől. Itt lent örök sötétség honolt, nem létezett nappal, vagy éjszaka. A messzi tájban ahova mindenki igyekezett vörös fény lézengett. Az volt a központ , ahol minden évben, ugyanazon a napon felküldtek minden 20 évest a földre , hogy bizonyítson. Engem a csábításra képeztek, míg Mia a kegyetlenségben éli ki magát. Ez itt természetes , engem mégis borzongással tölt el. Talán ez is oka annak, hogy Miával így eltávolodtunk egymástól. Pedig mióta anya itthagyott , nagyobb szükségem lenne rá, mint valaha.
-Minden rendben ? - húzott közelebb magához James , hogy halljam mit mond.
-Igen , csak...mindegy hülyeség ! - ráztam a fejem.
Tudtam, hogy James átlát rajtam , de nem kérdezett semmit. Kiskorunk óta ő a legjobb barátom, mindig számíthattam rá a nehezebb időkben is. Mikor Miával egyedül maradtunk, ő segített újra kezdeni mindent , minden nap, míg bele nem jöttem a főzésbe , hozta nekünk az ételt , és egy-egy vicces beszólással jobb kedvre derített.
Apám már születésünk elött továbbállt, és anya sem volt igazi anya. Már kiskoromban megtanultam , hogy az életben, és főleg egy ilyen gonosz helyen , csak magamra számíthatok.
Szorosan bújtam barátom karjaiba , nehogy elsodródjak a hömpölygő tömeggel. Mindenkinek kötelező volt a részvétel , aki nem jött el, azt örökre száműzték a Seolba.
-Jövőre neked is menned kell a földre....- szólaltam meg keserű mosollyal az arcomon - Mi lesz ha elbuksz ? Mit fogsz csinálni ? Mi lesz velem ? A bátyáddal ?
James búskomor arcal, mereven nézett előre. Nem szólt, és ez rosszabb volt, mintha beszélt volna.Mindketten tudtuk, ha elbukunk, soha sem látjuk egymást újra. Száműzik, bukott ördög lesz.
-Ráér ezt jövőre megbeszélni ! - szólalt meg végül halk, mégis komoly hangon.
Komor arcal nyomultunk előre a tömegben , helyet keresve magunknak. Az ég vörös fényárban fürdött , miközben Jamessel befurakodtunk az első sorba. A tér közepén egy óriási , fekete, kőből faragott szék foglalt helyet, ahonnan rálátás nyílt az össze kapura, melyek még csukva álltak az óriási téglafal oldalában. Sötét, vészjósló füst gomolygottki alóluk , körbevonva az elöttük sorakozó csapatokat, kik a kinyitásra vártak, hogy végre belekezdhessenek a feladatukba. Lányok és fiúk feszülten figyekték a trónt , mely szinte vonzotta a tekinteteket.
A falon őrök kémlelték a központot , rendbontás esetén, akár a Seolba is űzhették a rendbontókat.
A levegő hirtelen megfagyott , a beszélgetések abbamaradtak, a levegőben a rettegés hulláma söpört végig. A trón elött fekete füst gomolygott a talajból. Először épphogy észre lehetett venni , aztán a feketeség egyre sűrűsödött , végül már teljesen ellepte a széket. A füstből egy alak bontakozott ki , először csak a körvonalát lehetett látni, majd a füst oszlani kezdett , végül megpillantottuk. Fekete csuklyája a földet súrolta, miközben helyet foglalt a széken. Arca sötét volt, csuklyája kapucnija elrejtette tekintetét. Bőr és hús már lerohadt testéről , csontos ujjai kilátszottak köpenye ujjából. A levegőben tisztán érezni lehetett a félelemmel teli irtózatot. Ott ült elöttünk mindenki rémálma, a kegyetlenség megtestesítője.....Maga a Halál tette tiszteletét az ünnepségen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése